Jelige: Joey

Beküldte: admin, 2012-02-02 23:03:44  | Címkék:

Élet? a jelenben

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
a kopott kapák s törött gereblyék,
a képek, lemezek, tányérok a falról,
tárgyak melyek beszélnek a múltról.

Beszélnének? Suttogásnak is kevés,
hisz elnyomja azt egy csámcsogó evés,
az utca zaja... talán csecsemő sírása,
elrejti a múltat jelenünk dúlása-fúlása.

Hol van most a régen látott barát?
Ki viselte egykor lelkünk búját-baját?
Szem elől tévesztettük őt a harcban,
mely miatt vagyunk mi mind e sarcban.

Fizetjük az árát a rohanó világnak,
s úgy hisszük bolondok kik megállnak,
és megérzik bűzét a rohadó virágnak,
de talán így a lélegzetek is elállnak,

mert a lassú ember többet lát,
nyíló virágot és termő fát,
érzi illatát a frissen nyírt fűnek,
és hallja hangját a szorgos kis nyűnek.

Ilyenkor jön rá, hogy érték az élet,
de csak akkor, hogyha okosan éled.
Azoknak, kik ezeket most megérzik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán