Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: ignis
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
hová az ódon képek, melyek még
a szobákban lógtak úgy, mint rég,
nagyapáink korában egykor?
Hirdették: lehanyatlott egy kor.
Ahol voltak – nincs semmi ott,
s nélkülük az élet oly elhagyott,
oly üres, fakó és kopott.
Állunk, mint gyökértelen fa ága,
mely csak néz virágbomlásra várva.
Hová lettek, hol vannak a nagy elődök?
Rájuk omlott, mint halott fehér köd
a feledés fekete fátyla, mely mögött
az embert, díszes, sötét kabátba’
végső elmúlása várja?
Ó nem, nincsenek ők elfeledve,
arcuk, mint ősi ereklye
a szívekbe horgonyként eresztve
él, a lelkekhez örökkön kötődik:
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán