Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Hova lettek
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
A kunyhó, mint családi menedék.
Hová lett a frissen sütött meleg kenyér,
Mitől néha hólyagos lett a tenyér.
Hova lett a nagypapa kopott kabátja,
S aranyozott, kihasznált pipája?
Ráfigyelt a természet minden állata,
Mikor az égbe szólt a kedvenc nótája.
Hová tűnt a nagyi finom kalácsa,
Mit sütött, minden hálaadásra?
Hová tűntek a régi emlékek,
Mert ők nincsenek, csak halvány képek.
Eltűntek a tárgyilagos emlékek,
De szívünkben ott vannak az érzések.
Érzések miket nem vesznek el,
S képek miket nem tépünk el.
Sírjuk előtt egy verset írok,
A fájdalomtól közben sírok.
Elvesztettem kikkel szép volt minden,
Ezt érzem,minden egyes percben.
Versben írok,de szívben érzek.
S mindig megérzem,ha ők féltek.
Emléküket a gyerekeik féltik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán