Jelige: holdfény

Beküldte: admin, 2012-01-17 23:08:22  | Címkék: h

Utódok öröksége

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
A mankó, min az idő átcsorog,
rozsdásra mart kardot az emlék…
Most a múltjuk részegen tántorog.

Butykosból a háborút kiitta rég,
szeretett holttestet tiporja lába,
otromba géptankban nem fog a fék,
dől előtte az apáknak árja.

Felhőlakó szellem, családját nézve,
bánata a földre esőként zokog.
Emlékőr csók a katonakézre,
hős holt köré gyűlnek a rokonok.

Méltatják, magasztalják, ki nincs többé,
érinti kezük a nemzetszín koporsót.
Az ő otthona a sír lesz örökké,
családjához vezeti a szüntelen bolyongót.

A fia sír, könnye gyermek. Hiányol.
Anyja a fakult aranygyűrűt pörgeti.
Mind elbúcsúznak férjtől, apától,
értetlen lelkük a gyász súlyát görgeti.

Sok halott sok fia, mind apja örökébe lép,
kötelesség kardját oldalukra tűzik,
de az ő haláluk a világnak nem elég…
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán