Jelige: hegyek

Beküldte: admin, 2012-01-22 17:57:18  | Címkék: h

„ Hová lettek a családi ereklyék”[1]?

„Hová lettek a családi ereklyék”[2]?
Nekünk míg volt, édes menedék…
Egyetlen kép a modern szobában,
ráül az esti fény a félhomályban.
Oly feltűnő, nem is illik oda,
valahogy, látványa sivár,  mostoha.
Szemernyit hátra lép a lét,
óvakodva jön a sok emlék…
Rezzen a fal is, por szitál,
valaki mellettem, mögöttem áll.
Nagyapám az. Hogyne tudnám!
Pedig nem érint, nem ér hozzám…
Láthatatlan, botja mégis koppan,
örök-papucsos lába csusszan…
Libben nagyanyám fakó szoknyája,
jaj, úgy emlékszem erre a nyárra!
Visszalép hozzám, ringat az idő,
bennem jelen s múlt kételye nő.
Hova tűntek azok a tárgyak,
amelyek nap, mint nap körbe jártak?
A tükör, hol nagyanyám nézte magát,
míg hosszan kefélte s fonta haját…
A pipa, melynek dohányillata
volt az otthon fején ékes korona.
Az a kis fiola, benne a rózsaaroma
maga, a szerelem édes dallama…
A hatalmas tűzhely, vízmelegítő,
a kék-fazék, a kávéra figyelő.
Hová a kút, forrás-kék vízével,
az azon nőttek csodás-jó ízével…
Azon a nyáron az egész család
körülülte az otthon asztalát.
Egy fiú és három lány.
Néztük őket a kapun át,
míg készült a kép az öröklétnek,
kegyelet-őrző szép emléknek.
S fakulnak tovább az idő telik,     
„szellemképüket az utódok őrzik.”[3]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[3] Kálnoky László: A kegyelet oltárán