Jelige: haverpoeta

Beküldte: admin, 2012-01-14 21:57:37  | Címkék: h

Kopott kutyabőr

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
tűnt idők omlásos meredélyein
ki fogja megtalálni őket?
Ki tudja megmondani
rozsdás zubbony gombról,
viselőjének voltak-e vágyai?
A szénizotóp csak annyit tud,
hogy az milyen régi?
A nyomasincs ruhájában
mit rejtegetett utoljára
az összerogyó férfi?
Cserépdarabokból ki tudja
a szerelmet s a gyűlöletet
összerakni, mitől az értelem
örülni tud és ölni?

És mégis az kell, ami nincs,
lehetne ereklye, kölyök tincs,
emlékül tenyérbe simuló kilincs,
álmainkban díszes kincs
megzörgetném, de már nincs.

Hová lett Emese álma,
csodaszarvast űző testvérpár
mitikus vágya?
Ha el is jönne végre
égi rendnek földi mása,
Orion csillagporából
mit rakna ma össze, egyáltalán,
Nimród elkorcsosult unokája?
Nincs már díszes kutyabőr,
a nagy medve mind megette,
csak jónások vannak és Isten haragja,
már cethal sincs elég, felfaltuk.
Nincs menekvés, hova
bújhatunk, csupa megszégyenítő,
be nem teljesült jóslatok.

És mégis az kell, ami nincs,
- árnyékot adó tök is kincs -,
ereklyetemető és jónások,
akik nyugtatnak és fennen hirdetik:
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán