Jelige: Hátraeső

Beküldte: admin, 2012-01-21 16:12:51  | Címkék: h

Érthetetlen értelem 

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] – ismételgette magában a mondatot Zoey, és beleszürcsölt a kávéjába. Maga elé nézett a semmibe, folyton merengett az idézeten, nem találta értelmét. Két hete olvasta egy magazinban, afféle szállóigeként emlegették a szerkesztők.  Bár Zoey ebben nem volt teljesen biztos.
„Folytatás, és a rejtély a következő számban” – írták a magazin szerkesztői. Zoey azonban a türelmetlenebbek táborához tartozott. Már egy kisebb, jegyzetekből álló kupacot összegyűjtött íróasztalán. A mondatot a szerkesztők nem csak úgy beleszőtték a kétoldalas cikkbe, ellenkezőleg. A mondatra építették magát a cikket, és bár az egyszerű, ötszavas mondatnak külsőleg nincs túl sok mondanivalója, Zoey valamilyen rejtett értelmet vélt felfedezni benne.

– Felhasználható kérdésként és kijelentésként – motyogta magának Zoey. – De mi a különleges benne?
Zoey azért gondolkodott sokat a mondaton, mert idén tavasszal fejezi be a gimnáziumot, és filozófusnak készül. Mondhatni, ő a család „filozófiaspecialistája”. 19 évesként sokszor érezte már magát fiatalnak ehhez a szakmához, de ösztönei ilyenkor azt súgták, hogy vágjon bele.
Zoey gondolkodott egy kicsit, majd lerakta a kávét az asztalra, odaszaladt a telefonhoz, és elkezdett tárcsázni. Búgás, majd egy hang szólt bele:
- Igen?
- Helló, Tim – hadarta Zoey. – Van egy kis gondom. Ráérsz ma öt órakor?
- Persze – mondta Tim. – Ugye nem filozófia?
- De igen. Sajnálom, ha túl sokat piszkállak vele.
- Ne hülyéskedj, tudod, hogy odavagyok a filozófiáért én is. Hol találkozzunk?
- A Times Square-en, az a legjobb. Most úgysincs akkora tömeg, mint szokott.
- Rendben. Ma ötkor, a Times Square-en.
Zoey összekészült, majd felvette szokásos szerelését. Vállára vette táskáját, belerakta a magazint, ami miatt nem tud aludni két hete, majd kiment a házból. Felszállt a buszra, majd átszállt a metróra, és – érzései szerint – pár perc múlva már a Times Square-en álldogált.
Ránézett az órájára. Háromnegyed öt. A tél utóhatásai még érezhetőek voltak, ráadásul kegyetlen szél támadt fel abban a pillanatban. Úgy döntött, betér az egyik gyorsétterembe, hogy átmelegedjen és egyen valamit. Zoey nem az a lány volt, akit a zsíros kaja mindenfelé üldöz, bár tudta, hol a határ.
- Helló, Zoey.
A lány megfordult. Timet látta ott életnagyságban.
- Ahogy nézem, ebben is egyezünk – nevetett Zoey.
Miután Tim rendelt neki valamit, az asztalához kísérte.
- Mi az a borzasztó probléma, ami aggaszt? – kérdezte Tim.
- Ez – vette elő a magazint Zoey, kinyitotta a cikknél, és odarakta a fiú elé. – Igazából a cím értelme érdekel, mert nem tudom, mit jelenthet.
- „Hová lettek a családi ereklyék”[2] – mondta magának Tim, és elkezdte olvasni a cikket. Néhány perc múlva mosolyogva felnézett, és azt kérdezte:
- Mikori ez a magazin?
- Két hete vettem – felelte a lány. – Érdekes a cikk, de nem tudom, mire akarnak kilyukadni.
- Én azt hiszem, értem – mondta Tim. – Azt is, miért nem akartál ráakadni… egy pillanat.
A fiú elővette csörgő telefonját, és felvette:
- Helló, Chad… nem, most nem érek rá… várj, kéne a segítséged. Te jártas vagy irodalomban. Nem ismerős olyan idézet, hogy „hová lettek a családi ereklyék”[3]? … Aha, kösz, csáo.
Miután Tim elrakta telefonját, azt mondta:
- Ott tartottam, hogy nem csoda, hogy nem értetted. Szerinted ez milyen magazin?
- Filozófiai, nem? Vagy miért lenne ott az az űrhajó a végtelen űrben?
- Akkor tévedsz. Ez egy számítógépes magazin – mondta Tim. – Azon belül egy videojáték-magazin. Látszik, félreértelmezted az itteni jelentését. Bár az idézetnek köze van az irodalomhoz is, érdekel?
- Hallgatlak – mondta Zoey.
- Nem tudom, olvastál-e valaha magyar verset. Volt egy magyar költő, olvastam néhány költeményét, mind tetszett. Kálnoky László a neve. Az idézet pedig…
- „Hová lettek a családi ereklyék”[4]
- … az idézet pedig az egyik versének a kezdősora. A címére sajnos nem emlékszem, a versre is csak haloványan.
- Hallgatlak – ismételte Zoey.
- Hát, túl sok értelmeset nem tudok mondani, emlékszem sérvkötőkre, műfogsorra, névnapi köszöntőre, és az utolsó két sorra, ezt tudtam csak megjegyezni:
„s iparilag föl nem használható
szellemképüket az utódok őrzik.”[5]
- Remélem, lesz alkalmam elolvasni.
- Lesz is, kölcsönadom majd a gyűjteményt, amiben benne van.
- Tetszik ez a mondat. Jó befejezés lenne az esszémhez. Remélem, a költő nem haragszik meg rám.
- Mi miatt?
- Hogy felhasználom az utolsó mondatát.
- Hallgatom, na, mi az?
- „Szellemképüket az utódok őrzik.”[6]

[1]- [6] Kálnoky László: A kegyelet oltárán