Jelige: Ha van akarat, van út is

Beküldte: admin, 2012-01-14 22:17:31  | Címkék:

Porfogó

Ha el akarsz érni egy bizonyos célt,
egy bizonyos emberré kell válnod.
(Zen mondás)

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], hol van ennek a becsületé­re kényes családnak a hagyatéka… – töprengtem el azon a szép napsütötte délutánon, amikor értesültem nagybátyám sikkasz­tá­sá­ról. Ugyanabban a nevelésben részesült, mint apám, mégis teljesen más utat választott.   
Az örökséggel kapcsolatban nem a kis nippekre gondoltam, amit nagyanyám gyűjtögetett, nem az anyám által őrízgetett első osztályos füzeteimre, sem nem a régi, megfakult fényképekre. Szűkebb családunkba már régóta nem a tárgyi dolgok voltak az igazán megőrzendő kincsek. Annyit költözködtünk az elmúlt tíz évben, hogy minden egyes új csomagolás megszabadított a használaton kívüli tárgyak újabb halmaitól. Szinte fizikai megkönnyebbülést éreztünk apámmal együtt, amikor egy-egy régi limlomot kézben tartva egymásra néztünk, s nevettünk:
- Kell ez neked?
- Minek?

Aztán elhangzott az ítélet: ez is csak porfogó. Így lett kiselejtezve minden mütyür, minden vacak-kacat, minden, ami csak a szerzés fogalmának fizikai megjelenésévé vált, bennük tárgyiasult a felesleges gyűjtögetés fogalma. Apám már régen megtanított rá, hogy mindenkinek más és más jelenti az értéket, nekem kell eldöntenem, hogy számomra mi lesz az, amit igazán fontosnak tartok. Az én kincseim azóta sem foghatók kézbe. Emlékszem arra, amikor kicsit cinikusan megjegyezte:
„Olyan világban élünk, amelyben a limonádé mesterséges aromá­kat tartalmaz, ellenben a bútorápoló szerek valódi citromot.”[2]
Mi az, ami fontos, és mit vagy hajlandó tenni érte? Arra neveltek, hogy feltegyem ezt a kérdést, és őszintén válaszoljak rá. Ezért nem ítéltem el a nagybátyámat, csak azt, amit csinált. Neki az volt a fontos, hogy megszerezze azokat az anyagi dolgokat, amit ő értéknek tartott. Ő ezzel válaszolt a „Mi a fontos?” kérdésre. Az ilyen ember is megmarad az emlékezetben. Miért is ne? A rossz példa is példa. Az is megragad talán valaki, valakik emlékezetében. Kis szerencsével a „Mit nem érdemes csinálni?” címszó alatt. Az ilyen családtagok is ott virítanak a képzeletbeli fotóalbumban: „szellemképüket az utódok őrzik.”[3]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Alfred E. Neuman
[3] Kálnoky László: A kegyelet oltárán