Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: galambolas
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
hol van nagyapám lelkiismerete?
Hova a csudába tehették
Mi őseink életének verete?
A padláson kutatok most egyedül,
a szürke, halvány árnyak között
hol apám régi szépiája keserűn
undok porszemekkel ütközött
Álmos még a korai fény is
nem jön fel ide az idő
elavult a dohos, régi
levegőtlen miliő
Újra kezdtük az életünket
mert megszületett a Modern
Ma enni nyitjuk hét fejünket
Fölfeslik az égi gobelin
Nem kell ma már fogalmazni
nem kellenek hetyke szavak
Az öntudat és illem kútja
egyre inkább apad
De nem a hiány a botrány
nem a száraz torok
az hogy senki nem is szomjas
hogy nem kell víz, csak borok
Ne is indulj most már kútért!
Gyere vissza a földszintre
Mocskos szájú leányanyák
Féktelenségét hörpintve
Zsibbadj el te is!
És törődj te is bele!
Hogy meghalni él most az ember
Kézen fogva zuhanj vele!
A testnek mindent megadnak
A bűn zivatarában ázunk bőrig
De az ereklyék még megvannak
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán