Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Freyja
„Hová lettek a családi ereklyék”[1] Elődeink szeretettel átitatott emlékei. Üzenet értékűek, nekünk,utódoknak. Rajtunk áll,hogy használjuk fel ezt az örökséget,melyet őseink hagytak ránk. Megőrizzük-e ,s képesek leszünk –e átadni majd gyermekeinknek?
Az ember a társadalom apró homokszeme. Tudunk-e ebben a rohanó világban megállni egy pillanatra ,s hátratekinteni?Tudjuk-e szüleink,nagyszüleink hátrahagyott tapasztalatait becsülettel, s kellő tisztelettel megőrizni?
Ebben a színes ,ámde bonyolult világban érdemes visszaidézni gyermekkorunk apró mozaik darabkáit. A nagymama lekvárjának ízét,nagypapa pipájának füstjét. Csodás érzés szemünket becsukva visszatekinteni rájuk,s melegedni mosolyuknál. Mennyivel jobb érzés cipelni ezt a batyut ,mint valami kincset, mit hátrahagytak nekünk.
Kopott ,megsárgult képek ,régi ,néhol csorba csecsebecsék kalauzolnak el bennünket egy másik korba,mint valami kellemes utazás.
Elődeink úgy távoztak tőlünk,hogy bennük élt a bizakodás reménysugara ,s hitték ,hogy
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán