Jelige: Filmhíradó

Beküldte: admin, 2012-01-21 15:40:45  | Címkék: f

Időbarázda

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
kapkodó kéz söpörte be vadul,
vagy akár üdvözült félmosollyal
mindegyiket, a szemetes vödörbe?

Elaggott a hitünk is bennük már rég,
emlékük oda, ha volt ugyan, pazar.
Jelentettek valamit valakinek?
Csak röhögsz ezen? Téged nem zavar.

Hová lettek a Kálnoky versek,
maradt-e még maradék belőlük?
Hogy aztán csócsálva és megrágva
emésztődjenek zsongó agyak útján,

majd végül dús köpettel tisztítva
és akkurátusan kiszidolozva
családi ereklyék közé kerüljenek,
kínosan rendezett, kopott polcokra.

Hová a hihető hókusz-pókuszok,
foghíjak közül bátran kivillanó,
bizalmaskodó, széles félmosolyok,
az izzadtsör szagú, méla gondnokok?

Hová lett az a mosolygós udvaros,
tenyérnyi kokárdával a mellén,
a színes velencei leporelló,
az eres bőr apám fáradt kézfején?

Hová lettek a kutyák a holdról?
Alig ugat itt ma már valaki,
és ha igen, hát akkor sem hal bele
a világ, de a szomszéd se, senkise.

És hová lettem akkor végül én?
Tükröződöm egy medence fenekén,
halszem optikával nézlek téged,
feletted körben tűzmadarak égnek.

Szárnyuk alatt ereklyék emléke
csapásonként a légkörbe ömlik,
nincs belőlük végül már semmi,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán