Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: fehér rózsa
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
A tálak, az ékszerek és a színes lepkék?
A lepkék, melyeket nagyapánk oly gondosan őrzött,
miket éveken át útjai során gyűjtött.
A tálak, mik egykor ebéddel voltak teli,
s mikben reggel már tálalva volt a reggeli.
És az ezüstök, aranyak? Mondd hova lettek?
Nagyanyánk ékszerei merre, hova tűntek?
A rubinkővel díszített arany fülbevaló;
s a gyémántköves gyűrű, mely csak a nagyinak volt jó?
Tizenöt éve már, hogy nem jártam erre;
és most itt van ez a kastély teljesen szétverve?
Egy bútor sincsen már, se egy kép a falon!
Nincsen már itt semmi, csak egy rom-halom…
Ki művelte ezt a gyalázatos tettet?
Elvitte az emlékeket! Ki bontott itt rendet!?
Nem lesz már így semmi, mit a fiamnak adhatok;
nem lesz kép a múltról, hogy elképzelje a napot:
mikor itt még pompa volt és csillogás,
emberek és kacagás, a lépcsőn fel-lefutkosás…
Egy dolog van csak, mit veszni nem hagyok!
Elmesélem fiamnak a tegnapot…
Így hogy már mindent tud, nyugodtan élhetek.
Nagyanyám s nagyapám emléke nem veszett!
Nincsenek már ékszerek se a többik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán