Jelige: famult

Beküldte: admin, 2012-01-22 18:07:36  | Címkék: f

Hervadás

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
hol a fa, mely a kertünkre hányta
árnyait?
Melyre búcsút csókolt anyám, ha
hervadása többet nem lengette fölénk
szárnyait.

Vörös levelei úgy hulltak, mint
most hullik belém emlékként
a múlt:
jaj, nyíló szirmai tavasszal végig
gurultak arcomon, és szemem bele
fúlt

a virágzó világba… És nincs többé!
Elmúlt mellőlem, akár a nagyapám
hangja,
s ami maradt belőlük nem más,
mint temetők oldalán szálló halottak
harangja!

Lássátok hát, egyszer elhervad az ember,
mint a fák kik ereikben már az őszt
érzik,
és csak az vigasztalja őket, hogy
„szellemképüket az utódok
őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán