Jelige: Eszterlánc

Beküldte: admin, 2012-02-03 21:54:51  | Címkék: e

Kálnoky Lászlónak

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Hová illantak el a régi szagok:
foszlós kalácsé, disznópörzsölésé,
gőzeiket vastagon kilélegző földeké?
Ki vitte messzire hideg gépkocsikon
a nagyanyák bütykös kezeire
emlékező ódon, poros könyveket?
És ki vitte magával az emlékeimet?

Hová illantak észrevétlen az örömök a létből?
Kihűlt helyükre miért ült kiszámíthatóság?
Hogy már az anyaméhből kipréselt kisded is
idejekorán, legelső lélegzetvételével
szívja be létének minden titkait,
e kegyetlen pillanatban élve át
emberöltőnyi bút, kínt és szenvedést,
fejében szenvtelen pörgetve végig
majdani léte történéseit?

Elkárhozott a hit, s mint tejben
az ízekre tépett száraz foszlós kalács
úgy lényegültek át szépen sorban
hétköznapivá az áhított csodák.

(Előttem gyógyszeresfiolák,
bennem a kérdés: Hogyan tovább?)

Talán egy részük visszahozható,
ha magunkkal elhitetjük: szívükben
"szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán