Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: demios oneiron
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Nincs más, csak a szívedbe forrt merevség.
Hol van a hit, az erkölcs, a szabályok?
Nincs más, csak a szemedre kövült hályog.
Amíg ártatlanok sírnak, hörögnek,
szenvedni fogsz, hű gyermeke a rögnek,
míg padlóra csorgatott vérük alvad,
szálanként feslik fel mélyzöld nyugalmad:
tiszta levegő kell, de már hiába -
gyomrod mélyén ül őserdők virága,
s míg vizet kutatsz kétségbeesetten,
rájössz, mennyi folyt el holt tetemekben.
Szelet vet majd a vérbő fájdalom
öles lépted tarolta tájakon,
és döng a Föld, mint dühöngő bika,
zúg a megbolydult perisztaltika,
és látni fogod tompa, kérges aggyal,
mint törik szilánkokra az a hajnal,
s mint csüng majd a néma emlékezet
összeroskadt, rongy árnyékod felett.
Vágyaidba fúl egy egész világ:
bolygónyi éden, szent harmóniák!
S ha lesznek még - letaglózva a földig -,
„Szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán