Jelige: De profundis

Beküldte: admin, 2012-01-12 18:26:10  | Címkék:

A költészet oltárán

K. L. emlékére

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Minden diribdarabjaira esett szét.
Kezem kotorászva keresgél,
ujjaim közt szétporladó igék

súgják nevét az árvaságnak,
mesterek suttognak a homályban,
beleisznak poharunkba s várnak,
egy vákuumos pillanatban ránk találnak.

A hideg űrön egy verssor repül át,
s hallod füledben Babits szavát.
Otthonra találhatsz a versben,
ha a világban helyed már nincsen?

Eszedbe jut még hazát keresni,
magyar költők örökében hinni?
Vagy magába szippant a globális hamburger-világ,
ahol a gazdasági válság mutatja az irányt,

s devizára váltod, ami még megmaradt?
(A rímet is, már az is csak egy adat.)
Fülelsz, mintha valaki a mélyből szólna,
kapaszkodsz belé mint utolsó szalmaszálba.

De hová lettek… mormolod magadban
a merev kockacsönd magányban.
Hová lettek…, még jó volna hinni:
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán