Jelige: Danse Macabre

Beküldte: admin, 2012-01-29 19:49:37  | Címkék: d

Emlék - képek

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] 
Az összes már csak emlékkép.
Emlék, mely bennem él,
Rejtve, a szívem legmélyén.

Lám,erős akartam lenni,
de ennek ára nagy.
Mert erős csak akkor lehetsz,
ha egyedül, magad vagy.

Így hát búcsút intettem
mindannak mi egykor voltam.
És a játszadozó, vidám gyermek,
már a múlt sírjában fekszik, holtan.

Felnőttem én, és vele
boldogságom is elveszett.
A bánat maradt nekem, melynek útja
a halálig elvezet.

Hosszú idő után
újra hazatértem.
De nem láthattam azokat,
kiket látni reméltem.

Megálltam a kiskapunál,
csak néztem be az udvarba.
Üres volt az ól, a ház
meg voltam nagyon riadva.

A temetőben találja őket!
szólt szomorún a szomszéd.
A szívem összeszorult,
s a lelkem többé nem remélt.

Elindultam lehajtott fejjel,
melyben száz meg száz gondolat keringett.
Elvesztettem apám, anyám,
a két embert ki engem valaha szeretett.

Erős voltam mindig,
s lám erőm akkor mit sem ért.
Könnyem folyt, és a szél vitte Istenhez
könyörgő szavaim szüleimért.

Meg akartam halni, és
éreztem, ahogy szívem vérzik,
de élnem kellett,
hisz a holtak is élnek,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán