Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Curtius
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Melyek meghatározták egy ember értékét,
Hová lettek a régi eszmények?
Mikor igenis sokat jelentettek az erények.
Ne tán ez az idő, a múlté lett?
Hogy minden érték enyészeté lett,
A jóslatoknak igazuk lehet?
Hogy az ember már semmit sem tehet!
Nem, azt nem hiszem, hogy csak így ennyi!
Úgy hiszem, lehet itt még mit tenni,
Él még a remény, pislákol még a láng,
Hogy jöhet még egy szebb világ.
Egy szebb világ, hol mindenki boldog,
Ahol nem csak csőstől jönnek a gondok,
Ahol igenis, élnek még az ősi erények,
Ahol feltámadnak az elvesztett remények.
Feltámad, és a hamuból újra tűz lesz,
Mert újra méltók leszünk őseink hírnevéhez,
Őseink újra büszkék lehetnek ránk,
Szellemként valóra váltják az imánk,
És többé szomorúságtól szívük se vérzik,
Mert a „szellemképüket utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán