Jelige: Csillagrácsok

Beküldte: admin, 2012-01-20 11:16:41  | Címkék:

Víz, tűz, föld, levegő

   „Hová lettek a családi ereklyék”[1], amelyek minden más rendes családnál oly nagy becsben vannak? Hol lehet a halvány rózsák közé írt Házi áldás, amely a kiskonyha falán lógott, és mindennap elolvashattam, miközben a kenyér-sózott szalonna-vacsorámat eszegettem, hogy vajon mire nincs szükség ott, ahol Isten van, és ugyan mi lehet az az áldás?

   Hol lehet az én szögletes nagymamám Bibliája, vagy sose volt neki? Csak fejből mesélte volna esténként, tavaszi áradásokkor Noé történetét, amelytől éjjel reszketve feküdtem még sokáig nyitott szemmel az ágyban, hogy aztán reggel leszaladjunk a kertbe, hogy megnézzük, mennyit emelkedett a víz szintje az éjszaka, és találgassuk, vajon az idén meddig jön föl: az új barackfáig vagy egészen a cigánymeggyig?  Vajon az idén is ki fogjuk húzgálni a röviddel azelőtt ültetett kis husángokat, amelyek megfulladtak a Tisza szabályozása miatt kialakult vízözönben? Nyár végén pedig kis botokkal piszkáltuk a föld mélyét és az agyagos cserepeket, mert hatalmas repedések keletkeztek a forró napsütésben…

   Hol lehet a fekete szövetű Új Testamentom, amelynek már az én gyerekkoromban sem volt meg az első néhány lapja, ezért azzal a kérdéssel kezdődött Máté evangyélioma: „hol kellene a Krisztusnak születni?” Gondolkoztam a válaszon - hiszen azt hittem, nekem szól a kérdés -,mert ha az ember ismeri  Jézus életét, akkor tanácstalan a tekintetben, hol jöhetne a világra egy bűntelen bárány, hogy ne kelljen feláldoznia magát…  Az utolsó előtti oldalon - már a ragasztós lapon - egy barnásszürkévé fakult, töltőtollas bejegyzés volt olvasható, bár csak az után, hogy a nagymamám kibetűzte nekem: „1913-ban április 13dik napján hó eset 5 nap eset hó eső, 1912ben is vót április 15dikén hó mégis jó termés vót”. Majd meglátjuk, lesz-e mit aratnunk 2012-ben… Meglátjuk?

   Anyám katolikus mivoltát a családban egy Misszále (misekönyv) és egy kis barna bőrtasakba rejtett olvasó, illetve mellette két apró medál: Szent Brigitta és Szent Patrik képviselte. Vajon hány Miatyánkot és hány Üdvözlégyet mormoltak el azok az asszonyok, akik Szent Brigitta segítségével felismerték bűneiket, bánatot éreztek miattuk, meggyónták a templomban, és feloldozást kaptak, ha szentképeket vettek, imádkoztak és letérdeltek? Vagy bűntelenül éltek, csak én vagyok, aki nem tud gyónni, imádkozni, letérdelni, megfelelni tiszta elődeinek?  Vajon nekem kellene alászállnom abba a tisztítótűzbe, amelyről Szent Patrik beszélt az íreknek, hogy így vezekeljek, szenvedjek, és ezáltal irgalmat, megváltást reméljek? Hogyan adhatnám át én a gyermekeimnek Szent Patrik imáját: „Legyen az út oldaladon, a szél mindig körülötted, a nap, mely melegen ragyog arcodon és az eső, mely édesen hull a környező mezőkre, és míg újra találkozunk, Isten óvjon a tenyerén”, ha hit helyett álmodozást, remény helyett tétlen szomorúságot, szeretet helyett pedig néma vágyakozást érzek?

   Mesélek nekik arról, milyen száraz, szigorú és szótlan volt a nagymamám, milyen erős, elszánt és epés volt az apám, mennyire szeretett az anyám, és kimegyek hozzájuk egy-egy gyertyával vagy mécsessel a temetőbe, hogy bizonygassam nekik, „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán