Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: corpam
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
anyák-apák szavai,
kongó harangok álma?
Sírra fúj a szél, a méla kék
ég porhadt ősök hamvai
között szitál ma.
Hamvadt tűz őrző szeme
szunnyad, de az idő keze
szívünkbe kiáltott:
„Nézz a földre le és lásd,
a porban ahol állsz
előtted ki állt ott?”
Megrezzenő jegenyék,
ezüstormú szép regék
mesélő lombja száll
testük maradványa fölött
és halkan leng körbe örök
lelkük, és mellettem meg-megáll…
Emlékezem, némán és egymagam.
A temető szürke és hangtalan
magányán múlt és jelen ölelődzik.
Az elhullt elődök szeme rám meredve
belőlem holtan dereng, de
mégis él, mert
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán