Jelige: corpam

Beküldte: admin, 2012-01-31 20:21:30  | Címkék:

Temetőben

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
anyák-apák szavai,
kongó harangok álma?
Sírra fúj a szél, a méla kék
ég porhadt ősök hamvai
között szitál ma.

Hamvadt tűz őrző szeme
szunnyad, de az idő keze
szívünkbe kiáltott:
„Nézz a földre le és lásd,
a porban ahol állsz
előtted ki állt ott?”

Megrezzenő jegenyék,
ezüstormú szép regék
mesélő lombja száll
testük maradványa fölött
és halkan leng körbe örök
lelkük, és mellettem meg-megáll…

Emlékezem, némán és egymagam.
A temető szürke és hangtalan
magányán múlt és jelen ölelődzik.
Az elhullt elődök szeme rám meredve
belőlem holtan dereng, de
mégis él, mert
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán