Jelige: ballepes

Beküldte: admin, 2012-01-23 22:03:23  | Címkék: b

Balsorsom

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] Ezt bizony mi sem tudjuk a feleségemmel, de elmondom röviden az életünket.
Bözsi barátnője már Németországban dolgozott. Ő ajánlotta, hogy külföldön van könnyebb munka, mint a vasúti talpfákat cserélni, és Bözsi is dolgozhatna a konzervgyárban, ami kényelmesebb, mint kapálni. Szükség van ügyes emberekre, a munka nem nehéz, a nyelvet sem kell tudni, csak odaállni a géphez. A barátnője egy hónapig befogadott bennünket. Semmi pénzünk nem volt, amikor megérkeztünk, harmadik nap kaptunk munkát, tyúkszárny hegyét ettük mindennap, másik hónapban sertés körmöt. Aztán mentünk albérletbe, ami valamikor istálló volt, a falat deszkával szegeztük be, néhol lyukak voltak, onnét fű nőtt ki. Volt két vaságy, aminek három tégla volt a lába. Egy villanymelegítő mellet melegedtünk. Két műszakban kezdtünk dolgozni, így mindig az egyikünk a gyerekekkel lehetett.

Esténként tervezgettük, nagy házat építünk majd, a gyerekek tanulnak, ígéretesebb jövőjük lesz. Nekem nyolc osztályom van, de a feleségemnek még annyi sem.

Én egy műanyaggyárban dolgoztam 31 évet, de a legkisebb nyugdíjat kapom, ami 650 euró. Míg mások 5 ezer márkát kerestek, mi felét, mert buták voltunk, pedig mehettünk volna máshova is több pénzért. Nem jól érzem magam ebben az országban, mindig csak 1-2 évet akartunk maradni. Mégis ’90-ben voltam utoljára a faluban, ahonnét eljöttünk. Könyveink a padláson maradtak, lehet a családi ereklyék is a szülőktől örökölt házban, melyet nem tudjuk eladni, mert szellemek tanyáznak benne. Az előző lakó látta is őket, zöld macska képében jelentek meg, világító farokkal. Kiszedték a küszöböt, kiverték az ablakokat, hogy távozzon.

110 kilós vagyok, fölül egy fogam van, alul hat, és kopasz vagyok. Olyan vagyok, mint a Drakula. Bözsi is nagyon kövér, 90 kiló.

A gyerekeink hülyék. Öcsi 14 éves kora óta nővel él, azóta nem jár iskolába. A lakásunk előtt gyakran várakoztak rá a leányok, 500-600 nője volt. Aztán bekerült egy orosz családba, ahol a lányok közül senki nem dolgozik, az egyik fekszik, a másik ül, esznek, szellentenek, tévét néznek, röhögnek és kefélnek. Az anyjuk semmit nem csinált az életében, csak hat gyereket szült. Farkokat formál tésztából. Nem normális. Öcsi volt a szultán, körülötte a hárem. Egész nap kefélt, amennyit bírt. Aki terhes maradt, az lett a felesége. Van egy lánya máshol is, lehet fia is.

Öcsi semmi segélyt nem kap, mert ha egy évben kétszer elutasítja a munkaajánlatot, akkor elveszik. Húsz kilométerre innét száz tyúkot tart és kakasokat nevel kakasviadalra. Azt hiszem, hármat már eladott, akkor 400-500 eurót kapott érte. Most is 400 euróért eladhatott volna egy példányt, de a nője nem engedte, most viszont az lesz a vége, hogy levágják. A menyem nem bírja az öregeket, ha a tévében látja őket, betakarja a szemét. Szerinte az öregtől csak ajándékot szabad elfogadni. Napi probléma, hogy mit is csináljunk a fiunkkal, de állandóan nem akarjuk mondogatni neki. Nem is tudom, ki a jó szülő, aki mondja, vagy aki nem. Néha három napig nem alszom Öcsi miatt.

Lányunk kap segélyt. Nincs munkalehetőség, talán csak vécét mosni. Egy férfival élt hat évig, szerelmes volt belé, de vége lett, a német kihasználta, azóta nincs kedve semmihez, és senkivel nem akar együtt élni. Amikor még tartott a kapcsolat, a fürdőszobát pirosra festették, mert a piros szín fokozza a vágyakat. Nappal szexeltek. Éjszaka Anna sütött két csirkét és egy kiló krumplit, azt ették, míg el nem fogyott. Akkor 56 kilót hízott. Most is százkilós, pedig a hónap végén csak tejet iszik, és kenyeret eszik hozzá, mert nincs pénze. Anna új pasija idegbeteg, rángatózik, munkanélküli. Egy hétre megy az erdőbe szemetet gyűjteni, mert különben megvonnák tőle a segélyt. Anna kisbabát várt, és a 9. hétben elment tőle. Ő most tölti be a 39. évét, és szülésre ez volt az utolsó lehetősége. Nem akart öreg napjaira egyedül maradni. Most még nem tud megnyugodni. Furcsán viselkedik, lóg a haja, össze-vissza. Nem fésülködik. Mindent összeszed az utcán, már van húsz órája. Volt egy nyula, amikor fogproblémája volt, a fogorvos elaltatta, és nem ébredt fel. Egy hónapig sírt a lányunk. Most két tengerimalaca van, azok a gyerekei: a fia és a lánya.

Barátunk nincs, csak egy süsü szomszédunk jön át hozzánk. A félkegyelműt 16 évesen itt hagyta az anyja, aki elment egy négerrel Amerikába, azóta talán 20-25 év telt el. A szomszédunk egy alkoholista. Éjszaka is felhív, hogy vigyek neki italt. Gyakran dörömböl, kiabál. Olyankor az anyját szólongatja.

Beteg vagyok. Kilélegezni nem tudom a levegőt, valami hólyagok vannak a tüdőben, majd felfújódik a tüdő, és meghalok. Az az igazság, hogy többé nem érdekel semmi. Én már nem is hegedülök. A hangszert a szekrény mélyén őrzöm. Az a szerencsém, hogy kitűnő feleségem van, akivel megértjük egymást, aki az egész családot összefogja.
Ha valaki rossz helyre születik, vándorolhat, lehet, soha nem találja a helyét.

Én bevenném a gyógyszert, hogy ne fulladás legyen a halálom, hanem csak úgy elaludjak, de a feleségem nem kapna özvegységi nyugdíjat. Nincs kedvem élni, nincs örömöm. Egyetlen szórakozásom, amikor a falu honlapját nézegetem. Sokan elmentek már az iskolatársak közül. „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán