Jelige: Ballay Huba

Beküldte: admin, 2012-01-04 23:24:32  | Címkék: b

Imakönnyek

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
melyek az elődök emléke fölött
lebegnek, mint nemzeti erény
széttépett zászlók rojtjai között?
Zúzott koponyákat őriztünk
tagnap, hogy átmentsük a mulandót.
Elvesztek. Mára csak szívünk
keresi zaklottan a fogódzót,
mint szúette karfát, a kapaszkodót,
széltől dűlt a nagyapa kopjafája
a gazos, tövises temető sarkában,
lemállott róla a székely kereszt:
hagytuk belefáradni a rothadásba.
Üres padláson, a kémény mellől
hová lett a leveles ládika,
mely mutatni akart a múlt felől,
de maghalt fagy űző lángok alatt?
S a régi kapuzábé, ha már kidölt,
miért fekszik árván a csűr mögött,
elfeledve rég a büszke recsegést
mikor állta az ellen döngetését?
Hová lett a görbe, bogos mankó,
melyen papó a sírig támaszkodott
Nem rég még figyelt a sarokpad
repedezett fogaival még állt a tálas,
Belógták csorbult repedt csanakok
mik édes borra emlékeznek, melyről
a pincében szuvas hordok mesélnek
már múltba ázott részeg meséket,
hát a lopó- o papó- hová lett?
Hová lettek a zord idők árnyai?
Miért nem zizzen egy hamis nóta
az utódok mesterkélt ajkain,
hogy az ereklyék dalát visszahozza?
Csak hamisan leng buja szél,
feledett-vesztett csatákról mesél,
a kard,s bárd hazug rozsdától vérzik:
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán