Jelige: .az

Beküldte: admin, 2012-01-09 20:20:01  | Címkék: a

Létben sodródó csodák

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
eltűntek messze ködbe eltűntek
s vajon mi lesz nélkületek
oly szép családi ereklyék.

Örökre nem veszhetsz el,
sokan várják fényes arcod,
arcodból élő csodák elevenednek
fel s kérlek, jöjj vissza.

Várnak téged családnak új arcai,
kis gyermekek mosolyai,
felnőttek régi vágyai,
születendő csecsemők kiáltásai.

Látod mennyien szeretnek?
Odafenn örök szép égben
tündökölnek fel s figyelik
mi lesz veled idelenn.

Csak tudjam, csak lássam:
tó medrében, óceán csendjében
halkan, mint hópehely száll
le fényégből egy ág rügyeire.

Idebenn súgjatok még reményt,
bajból esedezve zárt esély
nyíljon ki minden, mint
pünkösdirózsa ezer színárnyalatú szirmai.

Hahó veled mentem haza
vártam elém toppanj régről
ismert koromban, pattogó aranyban
ragyogj fel újra ház csodájában.

Eltűnt évek, mint dús halom,
benned viszont örök nyugalom
elnyugszik veled csepp tündér
akkor Csongor lehetnék én.

Úgy, mint velem s újra akarom
hát kövess, végy fel álmaidba
láthatnák s úgy üzennék, mely
karjaidba zuhanna.

Zsuzsanna, Zsuzsanna messze fent egy égbolt
mely nyitva vagyon, de nem előttem
siralom lehetne, melyből fel nem kelne
édes íz ezt ne akard helyből.

Hegyből zengjen néktek földre le,
él még Gabóca s nem mint kabóca
mely éjjel csendben pihen ágak ajkán
Lentiben fényes nappal egy árnyékban gazdag honban.

Ó vígan végre mosolyt ad, szélvédő mögötti arcban
életemben egyszer láttalak eddig, így
megváltozott egy kép, s mint egy rét.
úgy kivirágzott arcom utána.

Ó Hozsanna, daloknak, gondolatoknak füzére,
adj erőt, mint pici kutyának élethez,
mely hűségével jutalmaz
milliónyi arcjátékával gesztust ad.

Tűlevelek, belétek oltott színes élet,
s csak egyet kér a természet: nyugalmat!
Helyette kap tengernyi bántalmat. Hej!
Okkal védekezik most már e korban!

Fiatalkorban te dússzemű ott
válaszvonal mögött, hol ringató
Arcod szívembe mosolyt ad ott
Erre vízió igaz lehetne, ha nincs.

Bár ne lenne, de van s miért pont
azzal az arccal virágzik spathiphyllum,
Balatonban, hol nyugati szél suhamló
dalában vitorlát fogott egy nyárban.

Hol fényesen égetett szívedbe éneket
daloltak, mint hívő misén alázattal
hittel térdelve úr elé, mint, aki
meglát egy angyalt, mely figyelemre int!

Úgy, mint sötétben tartott világító ledsor
hideg-fehér színben vezethet boldogság felé.
Ismét követve arcod elé leborul, mint hívő
úrfelmutatásakor csendben szólal szentcsengő.

Csilingel egy karácsonyfán szépséges kisharang
bámulatos zengése, hangjátéka most ismét szól
egy hang, amely már nem harang
inkább békehang messze, távolból nyugodtságot ad.

Aranyszőrű csodaszarvas, mely oly fényesen ragyog
éjben fenti égbolt alatt, nappal aranyszínű Nappal
aranycsillagjaival alszom veled, végre ott vagy mellettem,
kezemet lágyan pocakodra teszem ezzel várom gyermek jelét.

Mely mélyen gyökerezik bennem oly rég
eltávolodva már ettől egy régi álomtól
felkelt új álom van horizonton mellyel
végignézve egyszer álmok nyugvását

Melyből felkeltett egyszer fakopáncs szorgalma
reggelt színesebbé tette, eme szorgos madár képe.
Vannak nekik selymes pihe tollazatú csemetéi
feje búbján gyönyörű tollazattal.

Mely színes egységet alkot, ott nívós odúban
csipogó hangok jelzik, hogy vannak odabenn
szülői fészek melegében, mint minden ember remélve
úgy szeretnek ők is élni, természettel szimbiózisban

Együtt lenni s szabadon élni, amíg csak lehet
felkeresni őseink örökségét s tudni múlt egy részét
jelenben építve jövőnket, melyben
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán