Jelige: Ariel59

Beküldte: admin, 2012-01-05 21:51:11  | Címkék: a

Oltári kegyeletsértés

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
egykor oly víg bibircsókos csoroszlyák,
párkaként sorsunk végleg elorozták,
finom fonalát szépen összetépték.

Mennyi boszorka, és mennyi látomás,
egy nagyobb család keservét idézik,
ahol ugyancsak elszakadt a cérna,
s milliók szíve vérzik, egyre vérzik.

Hol gemütlich operettli árad,
míg fagyott nyájunkra dől e rút akol,
s nem tudjuk, az fizeti-e az árat,
az volt-e bűnös,ki végül meglakol.

Hol a bú, és hol az igaz bánat,
maholnap honfikard fakaszt honfivért,
s hol a bánatban hagytam ceruzámat,
mellyel annyi rímet róttam a közért?

És hová merült a régvolt reménység,
áldása minden bátor hősi tettnek,
mikor tűnt el a hajdani keménység
a faszból, amit őseink kivertek.

Sorsunk keservét megírni se győzik
költőink, rút nációkkal keverten,
vert seregként kullognak leverten,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán