Jelige: a madarak kirepülnek

Beküldte: admin, 2012-01-08 17:44:38  | Címkék: a

A világ végein

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Hogy kallódtunk el így, még idő előtt?
Mert tudod, én rád gondolok hajnalokon, amikor félmeztelenül fekszem a tömbházunk tetején egy üveg rummal a kezemben,
hajnalokon, amikor perecszagú köd száll a piactérre, a vásárcsarnokra, és a kürtöskalácssütő bódék berrr berrr berrregése ébreszti a hajléktalanokat,
hajnalokon, amikor Gil-Scott Heron basszusfanfárja szűrődik ki rongyos redőnyök mögül,
hajnalokon, amikor a művház szellőzőjéből kocsonya és citrom illata szökik,
hajnalokon, amikor fiatalok tejbárakban beat nemzedéket szavalnak egymásnak,
hajnalokon, amikor a bezárt kocsmák még működő zenegépei az utolsó poros nótát pörgetik,
hajnalokon, amikor kristófok vonyítva öklendeznek balatoni faházak előszobájának hajópadlóján csücsülve,
hajnalokon, amikor magányos srácok grasszálnak kockaköves temzeparti sétányokon a szeretőjük gondolatával a hátizsákjukban,
hajnalokon, amikor a maradék hervadó gázrózsák is elfújattak a házmester vigyázó intésére,
hajnalokon, amikor a sörfőzdék zaja kánont játszik a riasztókkal,
hajnalokon, amikor narancssárga benzingőz hagyja el a nyitott tanksapkát, és gőzölög a csatorna is a rácsokon át
hajnalokon, amikor bizonytalan szerelmesek összebújnak egy lassú dal ritmusára, a jól ismert szólamokra, a lószúnyogok méla násztáncának közepette,
hajnalokon, amikor üres vagonok hagyják el a sorompók sávját, hogy ta-tamm ta-tamm ta-tamm és megtörik a sínközi pipacs szára is,
hajnalokon, amikor a halászléillatú kapualjakban kóbor kutyák fogócskáznak,
hajnalokon, amikor a postások nyeregbe kapnak és a negyedik műszakosok frissen huzatolt párnára hajtják izzadt homlokukat,
hajnalokon, amikor az ember elgondolkodik az életről egy felmosó vödör felett, és mégis mozog a Föld,
hajnalokon, amikor a vegyesbolt bevásárlókocsijai visszagördülnek helyükre tele zellerrel, karalábéval meg mosolygó gyerekekkel,
hajnalokon, amikor az ázott plakátokat körbevillogja a neon, és Karloff is lekerül az artmozi repertoárjáról,

hajnalokon, amikor megélénkül ismét a süketszoba és kigyulladnak a fények, a bézsszínű Szokol pedig reccsen egyet, kettőt, majd jóóóóóreggeltet a viaszosvásznon,
hajnalokon, amikor molinó alsós kalauzok kergetik az elfelejtett szerelvényeiket,
hajnalokon, amikor zugborászatok pincéiben körtemust forr és gramofonról kabócák ciripelnek,
hajnalokon, amikor suttyók olcsó lebujokat szállnak meg elcseszett hajlamaik kiélése céljából nulla forinttal
hajnalokon, amikor megnyílnak a muslincák bordélyházai a borospoharak peremein,
hajnalokon, amikor könyvtárosok hosszan locsognak Byronról meg Garcia Lorcáról a bulvárlapok alatt
hajnalokon, amikor részeg szegedi egyetemisták tűzcsapokon ülnek és a sáros Tiszába pöccintik sodort cigijüket fennhangon lalázva,
hajnalokon, amikor önjelölt kubista festőtanoncok gilisztákat vizelnek az önkormányzat falára francia szállóigéket mormolva,
hajnalokon, amikor öblítős flakonokat dobál a szél kínai turkálók mocskos ajtói előtt, hajnalokon, amikor az áporodott whiskeyszagú szerelem tiszavirágot hagy a bárzongorán,
hajnalokon, amikor a lábnyomok eltűnnek a sárban és a fagyállózöld horizont mögül leskelődik a nap,
 hajnalokon, amikor sós tengerpárát hoz a négyhúszas gyors, hogy kimosson egy lányt a testekből, szigorúan megrendelésre,
hajnalokon, amikor mirelit virslik izzadnak a kútpárkányon, a vadszőlővel benőtt terasz alatt,
hajnalokon, amikor elnyúzott reményekkel ébred a költő, hogy pihenni, pihenni, pihenni!
hajnalokon, amikor összeül a Vákuumglóriájú Poéták és Poétinák Zrt.
hajnalokon, amikor kis kerouacok stoppolnak a régi hetesen imádkozva egy nagyobb prószáért és olcsóbb fröccsért,
hajnalokon, amikor megfeszülnek a könyökhajlatok a töröksátorban és sokan az extázistól már nem is érzik zsibbadt jelenlétüket,
hajnalokon, amikor az isten megnyilatkozik a szakadt padlizsánban, a paradicsomon kicsapódó harmaton és a jól megcsócsált napsütéses optimizmusban,
hajnalokon, amikor hígítós pulcsijú gimnazisták rágnak tűleveleket és nyesik az álmodozás szent tujáját,
hajnalokon, amikor balladákká csapnak át a kettyintős sztorik vécékről, ruhatárakról, zsúfolt mozikról, parki zugokról meg elbaszott kapcsolatokról,
hajnalokon, amikor az apukák esküdött és megígért boldogságuk elmismásolt, nyakatekert estékben keresik,
hajnalokon, amikor a hűtő túlhűti az olajbogyók üvegét, így lehetetlen kinyitni és ó még a torok is belefájdul,
hajnalokon, amikor a végkimerülés mocskos szennyese meglebbenti lyukas alsónadrágját,
hajnalokon, amikor pókhálóval és naptej illattal van behintve a Radnóti utca,
hajnalokon, amikor a félhangos felolvasás elbűvöl, elbűvöl bizony, természeténél fogva bűvöl el, 
hajnalokon, amikor artikulátlan hörgések rázzák meg a Holdat és a helyi kistermelők standjait,
hajnalokon, amikor egy főtér zúg fel hogy nem vétkezem uram többet holnap és azután sem és azután sem és azután sem
és
rád gondolok félmeztelenül feküdve a háztetőn, hajnalokon,
és várom, hogy a légkondik rázkódása megpecsételje frigyünk,
és én azért tudom ám, hogy minden el nem követett kalandunkat, vagy legalábbis a
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán