Pályázatok » Kálnoky László 100
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
Sok kedves emlék hová illanhatott?
Ki lopja orvul anyáink erényét,
Ki töröl ki számtalan pillanatot?
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
A nagyszüleink által rég megélt mesék.
Megfakultak, mint a fiókba zárt képek,
Vagy eltűntek, elragadták az évek?
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
eltűntek messze ködbe eltűntek
s vajon mi lesz nélkületek
oly szép családi ereklyék.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? – kerestem őket az üres polcok pókhálós csendjében, ám nem voltak már sehol.
- Elvitték, ellopták, eladták? – nem tudhatom.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
poros könyvekből a dohos sóhajok,
megsárgult fotókról bús árnyalakok?
Tovatűntek, mint egy csorba tükörkép.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Ez a kérdés motoszkált bennem minap, amikor múltamnak eredtem nyomába.
Mindig szerettem régi fényképeket nézegetni, elmerengni múltbeli – ismerős és ismeretlen - emberek képei felett, sorsokat képzelve az arcok mögé. Jelenetek, hajviseletek, szokások érhetők így tetten a közeli és távoli múltból.
Nekem nagyon fontosak ezek a képek: a múltból a jelenbe vezető ösvényen ők fogják kezem, hogy képes legyek megélni az életem.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
A bamba alkeszok,a megvadult kecskék,
részeg disznótorok,a ballábas bírók,
kölyköcskék,annyuk karján sírók?
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
Apám háborút átélt könyvei,
Nagyapa katonatörténetei?
Hová lett a múlt, melyre
a jelennek kellett volna
ráépülnie, csak közben
minden odalett. Ezer költözés,
lebontott szülőházak romjai,
és a történelem, mely mindent
maga alá temetett.
Hová lettek a nyári délutánok
a hűs lombú körtefa alatt,
az ezerszer elmondott, unásig
ismételt mesék és családi
legendák: elúsztak mind-mind
a semmibe.
Mi marad majd utánunk?
Néhány kézirat, rózsaszín
szalaggal átkötött szerelmes
levél, megsárgult fényképeken
a nevesincs rokonok mosolya.
Nincs legendárium, mely
emléküket felidézze, csupán
a remény, hogy szívükben
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
„Hová lettek a családi ereklyék”[1], hová tűnt a régi vallomás? Talán felkapta a szél, mint az ősszel kavargó levelet s csendes utazásra magával vitte, majd leejtette, s némán magára hagyta.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
A képek,a tárgyak és minden más emlék
Hova lettek azok,akiket szerettem?
Akik ha baj volt,ott voltak mellettem