Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'n'
Jelige: répatorta
Őt is
A fizetett közönség megvetését már a stúdióba lépése előtt érezte. Ahol felismerik, mindig ugyan az történik: a feszült csendet követő sugdolózás után érkeznek a halk, majd az egyre hangosabb megjegyzések. Együttérzést csak elvétve kap.
A történtek utáni első napokban még vissza-visszaszólt, de egy idő után csak lehajtott fejjel ment tovább, tette a dolgát. Most is inkább az asztalon elhelyezet mikrofont bámulta.
Az interjú előtti percekben idegesen kezdte el gyűrögetni fekete garbója ujját. Nem akart sírni, gyengének látszani, szánalmat kelteni. A pénz miatt ül most itt, emlékeztette magát, csak is a pénz miatt.
Jelige: nagybetu
Mikor szállást találtunk anyámmal, valamikor 1981-ben egy éjszakán
(Anna Editnek)
Anyám fáradt, évek óta fáradt
Szállodai szobánk köhög a füsttől
Anyám új cigarettára gyújt
Hideg víz folyik mindkét csapból
Anyám kezén remeg a hideg
Üres telefon búg valahol a vonal végén
Anyám szemében könny ül
Évek óta könny ül
Jelige: Aranypillango
Újjászületés
Születésekor születtem.
A testem egy magzatmáztól ragacsos darabját tartom újszülött kezemben. Sugárzó, meleg aranygömb a lelkemben, egyek vagyunk a világmindenséggel.
Éles fények, félelmetes árnyak. Félhomályhoz szokott szememmel bizonytalanul nézek körbe, félve magamtól és tőle.
Ólomsúly könyökével támaszkodik izmaimra az újonnan érkezett idegen, a felelősség.
Nélkülem éhen hal!? Etetnem kell, gondoznom kell, óvnom kell… az életem árán is!
Önjelölt „mindentudó” tanácsadók ellentmondó golyózápora elől menekülve megtalálom a saját ösztönös ösvényemet… ezen folytatjuk utunkat.
Erősödik lábam, járásom már egyenes.
Mennyi tanulás… mennyi félelem… mennyi bizalom… mennyi áramlás… mennyi energia… pillanatokból álló végtelenség…
Illatos, selymes bőrének, tiszta tekintetének tükrén át mutatja meg, hogy milyen érintetlen mag szunnyadt bennem eddig, ami csak rá várt, türelmesen, hogy kihajthasson.
A kis cserje vénái önzetlenül táplálnak engem létem éltető erejével, a szeretettel.
Így szült anyává.
Jelige: vadalma
EZER PÉNZ
A kút mélyéből teli vödörrel húztam. Fölé hajolva, a meglódult víztükörben fodrozódik a kép. Nézegetem egy darabig a széttördelt arcot. Hirtelen vénültem meg.
A múlt év utolsó éjszakáján megdobták kővel a lányom szemét. Sötétedés után lobogó tüzeket gyújtottak a parton mindenfelé. Táncoló falusiak között mi is elvegyültünk. Nem láttuk, ki tette. Amíg a városi kórházban feküdt, kék üveggyöngyöket fűztem Ajnának, ez a legkedvesebb színe. Mindkét csuklójára tekerte a gyöngyeimet. Aki csak látta így a párnáira támaszkodva, fehér kötéssel a szemein; megpihent a szépsége előtt. Akkor már sejtettem, hogy egyik szemére megvakult.
Jelige: mianyankkivagy
A mi anyánk
Sírt, megállíthatatlanul, sírni, azt meg kellett tanulnia.
Sírt, de nagyon, mikor a bíró elvtársnak, feje fölött a búzakalászos-vöröscsillagos címerrel, a pulpitusról kopogtak a megfellebbezhetetlen szavai, a Magyar Népköztársaság nevében, illegális határátlépésért, egy év börtönbüntetésre ítéli, ítéli az ő fiát, de zokogott a fia, a bátyám is, az alig húsz éves, az elítélt, a disszidálni akaró, majd odaborultam én is, s így rázkódtunk összekapaszkodva, három szegény árva, Tomi a bátyám, én, és ő, a mi Anyánk.
Jelige: Anyaszív
Csöndes vallomás lehajtott fejjel
Édesanyám az aki begyolcsozza bánatom,
hiszen óriás Ő, én pedig egy gyerekember;
a tekintetét mindig ott érzem a hátamon,
a mindenséget látom benne, a két szememmel.
Ő virrasztott mellettem, ha rettentett az álom,
szava sose volt bántó, szava nem volt goromba;
ha életem is adnám, maradna adóságom,
a szíve tüzén melengetett gyermekkoromba.
Jelige: Kadocsay
A vég kezdete
Az úgy kezdődött, hogy Ifj. Kadocsay Pál árnyakat látott táncolni az üres szobája falán. Vagyis nem, az úgy kezdődött, hogy Andrea, a felesége, elperelte a házát, a kocsiját és a gyerekeit Ifj. Kadocsay Páltól. Nem mégsem, hanem úgy, hogy Ifj. Kadocsay Pál megcsalta a feleségét, Andreát. Összeszűrte a levet egy házas nővel, Ritával a pénzügyről. Pedig nem volt az a lé-összeszűrős fajta. Sőt nagyon is hűséges típus volt, ahogy mondani szokás, bár nem valami magasabb erkölcsi megfontolásból vagy ilyesmi, inkább mulyaságból. Nehezen ismerkedő, kissé rest ember volt. Gyerekkorától a harmincas évei elejéig a szülei mondták meg neki, mikor, mit csináljon. Vagyis főleg az anyja, aki terjedelmes asszonyság volt, és nem csak fizikailag, hanem lelkileg is akkora teret töltött ki, hogy eluralta az egész Kadocsay lakást. Id. Kadocsay szintén kényelmes ember lévén, csak a cselédszobáig menekült az asszony elől, de látszólag behódolt neki. Mindent ráhagyott, és nagyrészt azt csinálta, amit a felesége mondott, de saját szobájában, megvolt a saját kis uradalma a lakáson belül. Olykor meg is csalta az asszonyt, amit az feltehetőleg sejtett, de nem csinált belőle nagyobb ügyet. Elég volt neki az otthonán belüli hatalom. Így tudott Ifj. Kadocsay anyja bűvkörén kívül, a munkájában kiteljesedni, és fiatalon magasra vinni a ranglétrán. Barátai vagy egyéb emberi kapcsolatai viszont nem voltak, kisebb-nagyobb problémáit anyjával osztotta meg, aki mindig megmondta neki, mikor, mit kell csinálnia. A nőkhöz meg aztán soha nem értett. Kész csodaszámba ment, mikor végre harminckét évesen elvette Andreát.
Jelige: Nalacska
Portré
Borka vigasztalhatatlannak tűnt. Ült a rajzlap fölött, és súlyos könnycseppekkel áztatta azt. Meg némi egyéb járulékos sírástermékkel, de ennek taglalása nem kimondottan illeszthető a drámai képbe. Egyelőre csendes megfigyelőként követtem az eseményeket. Épp szabin voltam, csak természetesen épp ezen a méltánytalanul gyakran előforduló napon kellett rendkívülsajnáljukde befáradnom az oviba aláírni egy, a pedagógiai tevékenységhez szorosan kapcsolódó dokumentumot a lakáshelyzetemről. Kedvenc Kati kolleganőm azonnal le is kapcsolt, hogy legújabb fergeteges receptjét és annak tegnap esti debütálását megossza velem. Nincs szívem újra elmondani neki, hogy az albérletben momentán sütőnk sincs, meg egyébként nem hoz lázba a téma továbbra sem. Kellően lelkesnek tűnő mosolyom biztonságos álcájából hallgattam rezignáltan, miközben figyelmem egyre közelebb járt a Babóca csoport babaszoba melletti asztalához. Volna szíves valaki végre megkérdezni azt a kislányt, hogy mégis mi a baja?
Jelige: Cseresznyevirag
GYÖNGY-TESTVÉRKE
Tejte, tejte, szép hegyecske.
Tejte, tejte, zöld legyecske.
Kinek tej, te, kinek fejte,
kinek fejte, betegecske?
Álom, álom, jól kínálom,
tejte, tejte, szelídecske –
álommélyem felcsörgedtem,
mellem, keblem lélegeztem.
Jelige: aszklepiadészi
Szívösszhang
„»Mennyet kell a földön is keresni
Mennyet, a föld úgyis elveszendő.«"
(Vörösmarty: Földi menny)
Alvó, kis csecsemő egy takaróba, nagy,
zöld kockákba csavart testtel, emészti azt,
hogy’ lett ember. Övé anyja figyelme, más
tárgy nem vonja el. Ámulat
égett kettejük ép szembogarába, min
csak hang, íz hatol át. Vér-köteléküket
elvágták, de az arc, kéz, szem, ölel tovább.
Egymást így keresik, szünet
