Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'm'
Jelige: Mother Earth
Egy hónap
Minden hónap ugyanúgy telik: apa távozása után sokáig minden rendben van. Anya jókedvű, felszabadult, vidám, csinosan öltözködik, sminkel, dudorászik; csak úgy árad belőle az életöröm. Gyakran felkap az ölébe, megpuszikálja az arcomat és nagyokat nevet, amit be kell vallanom, nem mindig szeretek, mert néha a legváratlanabb pillanatban kap el. Például, amikor épp a játékos kosaram felé tartok, ő pedig éppen akkor lép be a szobába. De aztán mindig megbocsátok neki, mert látom, hogy nagyon szeret engem.
Jelige: május18
Búcsú(s)zó
Féltem elmenni a sírhoz, pedig sosem bántottál. Rózsa-szemedben égve, Egyetlen Fiadnak becéztél, később tudtam meg, nem így volt. Nem csak húgom volt, bátyám és nővérem kitagadtak, mert te új életbe kezdtél. S most új halálod hajnalán, nyúlok a telefonért, felhívnálak, mint mindennap tettük a boldog időnkben, hol elmondtam legújabb írásom, s te másodjára hallva, bólintottál, „Ez igen, Fiam!”, pedig fogós vers volt, egy látomás, Oltsátok dühöm! címmel , előtte Octavio Puzt magamba szívva. Anyám, azóta hány ihletet kaptam, tudom, te is küldtél, s hány szózuhatagot olvastam fel, nem szóltál, hogy hallod, lehet, te sírtad az esőkönnyeket?...Már annyi nap telt el, hogy itt hagytál minket, pedig te sosem adtad fel, mások akarták, hogy elmenj, miért, miért?...Most Apám kezét fogva nézel valahonnan, már hangodat is hallom: „Ne panaszkodj, Fiam!” – szelíden így szólsz, majd néma leszel megint: „Ne panaszkodj!” – igaz, miért is tenném, mi élünk, de annyira erős az emlék… Állunk e sírnál, szinte kéz a kézben, „Érzem, tenyereden hordoztok” mondod, szemedből könnyek, mint égen a villám, cikázó szavaid azóta is mossák bennem a csendet: „Ha meghalok, ide temetnek.”
Hamvaid hoztam Pesttől el Vácra, te csendesen ültél az anyósülésen, legszívesebben magamhoz ölelnélek:” Szeretlek, Anyám, örökké szeretlek!” mondom azóta is, hallod?: válaszra sem méltatsz, a Semmi a válasz, ahonnan visszaút semmi, semmi vigaszág nincs már. Amíg éltél, szenvedtél, (nem mutattad), nálad a bánat is öröm volt, mindennek tudtál örülni, s bölcsességed nekünk lett szikrázó kedvünk. Éltél, s mi voltunk Egy veled, haltál, de nem mentél el soha, most is itt vagy az őszi temető körül, a téged körülvevő aranyló levelek mögött, mindenütt ott vagy, búcsúszó nélküli hiányod szórják a fák is.
május
Anyák napjára
Te vagy a kenyér,
ha nincs már mit ennem,
Te vagy a remény,
ha nincs kihez mennem.
Te vagy a tető,
ha odakint zuhog,
Te vagy a kendő,
ha a vér kibugyog.
Olyan vagy te nekem
mint méhnek a virág,
éjben lámpavilág.
Édesanyám, szeretlek!
Macskaszem
Álmaimban még…
Álmodom, s milyen csendes a pasaréti villasor.
Hallgatom, a fenyőágon jégcsapcsengő, mint dalol..
Vastag hóteher borítja a tetőt, és az ereszt.
Templomtornyon riadtan felnyikordul a vaskereszt.
Újra érzem, azt a különös gyógyszertárillatod...
Sírodon aranybetű. Én állok, és az itt hagyott
Árva üresség feldobog bennem. Kevereg álmom.
Izzadt párnámba fúrom fejem, hátha megtalálom,
Ahol rám vársz, s a gyermekkorom kézen fogva veled.
Csipkés porcelán tányéron citromos tortaszelet...
De, mért torzul el arcod, szemed bambán hová mered?
Az orvos szól:"Asszonyom, az ön anyja nagyon beteg!"
