Bejegyzések a következő címkével: 'l'


Jelige: Gall

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:37:07 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Könnyű, pihe könnyű

Anyám foghíját nézem, ahogy beszél. Lepedékes a nyelve. Nyolcvanhoz közeledik. Térd alatt gumis harisnyája vágja bőrét és húsát, szoknyája feljebb csúszik, ijedten igazgatja vissza. A fotelben ül, lába nem éri a földet. Kicsiny asszony. Kedvesen mosolyog rám, ritkán lát, évente kétszer-háromszor. Reggel kávét iszik, elmegy a boltba, sóskiflit hoz, nekem és a húgom családjának. Velük él, öten vannak, a húgom tanító, elsősöket oktat. Én csak vendég vagyok, már közel negyven éve. Hallgatunk. Öt tesója közül már csak ketten vannak, később erről beszélünk, és a hiányzókról, elevenen élnek benne, velük álmodik. Hajnali négykor fenn van, hangtalanul tesz-vesz. Nem csörömpöl, nem zörög, de a teaforraló surrogását hallom. Az ajtó csukva van. Nem hallom, csak tudom, hogy surrog. Ismerem a szokásait, mint ő az enyéimet.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: almodovar

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:35:49 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

rájuk gondolok

Almodóvarra gondolok miközben
baktatok kissé imbolyogva tán
céltalannak látnak kik látnak én pe
dig lihegve vonszolom ezt a húsz
kiló idegent a kényelmesre ta
posott sportcipőben szóval Almo
dóvarra gondolok a valaha ne
kem is volt Tűsarkakra meg az i
degösszeomlott nőkre a balkonon
akik gaszpaccsóval veszik be u
gyan a xanaxot de vékonyabb a bo
kájuk mint a bal csuklóm rájuk gon
dolok miközben babakocsi nélkül
baktatok

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Lujza24

Beküldte: admin, 2013-03-19 13:24:47 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Édes anyukám

míg benned éltem óvva féltettél
Te formálhattad minden sejtemet
beért az idő és anyává lettél
s már nem birtokolhattad testemet
mostanra én is osztom sorsodat
lettem anyjából fakasztott asszony
hétköznapok súlya nyomja vállamat
imádkozz értem betegágyadon
áldjon Isten örök boldogsággal
maradjál nekem édes anyukám
öledben nyitott időtlen zsoltárral
gyermek lehetek míg mosolyogsz rám

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Juno119

Beküldte: admin, 2013-03-18 19:43:29 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Lábnyomok

Zizegő ösvényt taposol a búzaföldbe, a kertből belépve saras lábbal összejárkálod a frissen mosott konyhapadlót, otthagyod nyomdafoltként a pocsolyavizes cipőd talpának mintáját a száraz járdán, vidám nemtörődömséggel belelépkedsz a frissen esett hóba, masszírozás után felugrasz, le se törlöd a babaolajat a talpadról és úgy lépsz rá gondatlanul-gondtalanul a parkettára, mezítláb rohangászol a folyóparti homokban és a megrepedt lábfejedről készült többéves röngtenképek maradnak a legalsó íróasztalfiókomban. Lételemed. Forró nyári napokon a felpuhult, elomló aszfaltnál megállsz, elengeded egy pillanatra a kezem, odaugrasz, rogyasztgatod a térdeid egyre, a cipőd recéi az esti hűvössel a talajba kötnek. Aztán bííííp, szakadás, valahonnan kezdve nincsenek nyomok, információcsend, Winnetou széttárja karjait, volt-nincs irány, visszakereshetetlenség. Megeszem a barackot, teszek-veszek, elindulok ki az ajtón, a bal a jobb után, jobb a bal után, nézem a cipőm az aszfalton, nem úgy, mint aki ráér, de nem is úgy, mint aki különösebben siet, lélegzem és megyek, se több se kevesebb, aszfalt, kidobott sakktábla, napsütötte pizzacsíkok, hunyorgó otthonkás nénik, permanens, pasztell, jön-megy, hullámzás a búzában, hullámzás a hajakban, táskacsat, utcalámpa, zöld kuka, a saját cipőm az aszfalton, a földön, az ösvényen, lábnyomok, a te lábnyomaid, az enyém, lélegzem, hely-és helyzetváltoztató lényként, tarkó, halánték, nyári nap, fadapok, citromos sör, permanens, pasztell, léptek, jobb cipő, bal cipő, egyik a másik után, és a járkáló cipők tulajdonosa pedig én, a masszázsolaj még ott volt a talpadon amikor felpattantál és kiszaladtál bordáskifliért akkor júniusban és most ott van sokszor és sokat a talpad a fa parkettán a talajon és mindig mikor mezítláb vagyok, belelépek a nyomokba, az eső beleesik a teámba csütörtök délután, megigazítom a ráncokat a szoknyámon, felteszem a napszemüvegem, egy ideje magázni kezdtek a pénztárosok és eladók a pultok mögött akik a parizert meg a csirkemájat mérik, változás, a lábfejem viszont ugyanolyan, ha a pocsolyákba, ha a nyomokba lépek, nem illik a tiédre. Régi, Lehel márkájú hűtőszekrény, rajta világoskék kis mágnessel egy kedd délelőtti rajzod, mindig félfamentesre festegettél, az ökológiai lábnyomod is kicsi.

0 comments | A teljes bejegyzés

1 2 3