Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'e'
Jelige: Macikave
Érdes volt a kezed
Konyhánkban zene szól, húst klopfolsz, ébredek éppen.
Babzsák testem húzom, unottan söpri a padlót.
Gyermekkor, puhaság, takarón a virág, mese, rajzfilm.
Teljességét másolom át odabentre a képnek.
Méhecskés bögrémben gőzölgő macikávét
nyújtasz, szólnom sem kell, homlokomon puszi cuppan.
Érdes volt a kezed, de örökké csak simogattál.
Jelige: ecsetek
Édesanyámnak
Belátom, sírni könnyebb,
ne hulljon most a könnyed.
Ágról szakadt szíved ruháját
színesre cseréljed.
Suttogd a szót magadban,
varázsa olthatatlan,
rügyek palástja, látod,
belőled most kipattan.
Emeld szíved magasra,
ne bánkódj és panaszra
ne sóhajts, feledd el,
anyák sorsa vagy, kereszttel.
Bezárva szép szívükben,
lázadtól felhevülten,
ott élsz vidám tavaszban,
sugárzó zöld ligetben.
Ne búslasd fejed karodra,
figyelj most gyerek szavára,
kitárt szívekkel néznek,
bomlik az éj határa.
Higgy bátran Isten szavának,
hatalma nincsen halálnak,
vagy az, ki voltál, maradtál
legjobbja édesanyáknak.
Belátom, sírni könnyebb,
de ne hulljon most a könnyed.
Ágról szakadt szív-ruhádat
színesre cseréljed.
Jelige: edesanyamnak
Mondj imát!
Dalold éneked, mely
a havas tájat íveli át,
nézz a magas égre, s
mondj érte egy áldó imát!
Köszönd a mosolyt
mivel ringatott éjjeken át,
csókold reszkető kezét, s
mondj érte egy áldó imát!
Ülj le ágya mellé,
símítsd fáradt homlokát,
nyugtasd még dobogó szívét, s
mondj érte egy áldó imát!
Jelige: répatorta
Őt is
A fizetett közönség megvetését már a stúdióba lépése előtt érezte. Ahol felismerik, mindig ugyan az történik: a feszült csendet követő sugdolózás után érkeznek a halk, majd az egyre hangosabb megjegyzések. Együttérzést csak elvétve kap.
A történtek utáni első napokban még vissza-visszaszólt, de egy idő után csak lehajtott fejjel ment tovább, tette a dolgát. Most is inkább az asztalon elhelyezet mikrofont bámulta.
Az interjú előtti percekben idegesen kezdte el gyűrögetni fekete garbója ujját. Nem akart sírni, gyengének látszani, szánalmat kelteni. A pénz miatt ül most itt, emlékeztette magát, csak is a pénz miatt.
Jelige: eszti
Mit hoztál?
Még nem jártam iskolába. Édesapám vidéken dolgozott. Érkezése ünnepnap volt a számunkra. Hetente a péntek vagy szombat esti vonat hozta haza hozzánk. Ilyenkor elalvásig keresgéltem azokat a szavakat, melyekkel elmondhattam a hét világraszóló eseményeit. Arra ébredtem, hogy egy borostás arc hajol fölém. Azonnal felugrottam. Álmosságom elmúlt s már lovagoltam is a nyakában.
A hétköznapokat hármasban töltöttük. Édesanyánk egyedül nevelt bennünket. Míg dolgozott, nyolc évvel idősebb bátyám vigyázott rám. Ő mutatta meg, hova kell érnie az óra mutatóinak, mire anyu hazajön. Ha azok egy kicsit is túlhaladták a kijelölt számokat, és még nem volt otthon, félelem fogott el.
Jelige: Aranypillango
Újjászületés
Születésekor születtem.
A testem egy magzatmáztól ragacsos darabját tartom újszülött kezemben. Sugárzó, meleg aranygömb a lelkemben, egyek vagyunk a világmindenséggel.
Éles fények, félelmetes árnyak. Félhomályhoz szokott szememmel bizonytalanul nézek körbe, félve magamtól és tőle.
Ólomsúly könyökével támaszkodik izmaimra az újonnan érkezett idegen, a felelősség.
Nélkülem éhen hal!? Etetnem kell, gondoznom kell, óvnom kell… az életem árán is!
Önjelölt „mindentudó” tanácsadók ellentmondó golyózápora elől menekülve megtalálom a saját ösztönös ösvényemet… ezen folytatjuk utunkat.
Erősödik lábam, járásom már egyenes.
Mennyi tanulás… mennyi félelem… mennyi bizalom… mennyi áramlás… mennyi energia… pillanatokból álló végtelenség…
Illatos, selymes bőrének, tiszta tekintetének tükrén át mutatja meg, hogy milyen érintetlen mag szunnyadt bennem eddig, ami csak rá várt, türelmesen, hogy kihajthasson.
A kis cserje vénái önzetlenül táplálnak engem létem éltető erejével, a szeretettel.
Így szült anyává.
Jelige: vadalma
EZER PÉNZ
A kút mélyéből teli vödörrel húztam. Fölé hajolva, a meglódult víztükörben fodrozódik a kép. Nézegetem egy darabig a széttördelt arcot. Hirtelen vénültem meg.
A múlt év utolsó éjszakáján megdobták kővel a lányom szemét. Sötétedés után lobogó tüzeket gyújtottak a parton mindenfelé. Táncoló falusiak között mi is elvegyültünk. Nem láttuk, ki tette. Amíg a városi kórházban feküdt, kék üveggyöngyöket fűztem Ajnának, ez a legkedvesebb színe. Mindkét csuklójára tekerte a gyöngyeimet. Aki csak látta így a párnáira támaszkodva, fehér kötéssel a szemein; megpihent a szépsége előtt. Akkor már sejtettem, hogy egyik szemére megvakult.
Jelige: eSzJé
Édes
Műanyag tálakba rakja át a levest, a húst, a krumplit. A kiürült edényeket a tűzhelyen hagyja. Körülnéz. A kisszekrényen darab kenyér, azt is kosárba dobja. Már ott a leves, a hús, a krumpli. A spájzból kihozza az utolsó üveg szódát. Pincehideg. Kosár. A sütőben tegnapi rétes utója. Néhány szelet, s egy, amiből már haraptak. Fóliába tekeri mind. Kosár. A sütő ajtaját visszahajtja, tepsi marad. Az előszobában cipőjébe lép, a tükör előtt kibontja haját, megfésülködik. Hajkeféje tüskéi közt jó pár hajszál. Némelyike ősz. Telefon marad, kulcs a zsebbe, napszemüveg. Még erősen tűz a nap. Elindul. Legalább is ez a terv, de a szobából érkező nyögésre megtorpan. Órájára néz. „Rohadt élet!” Kilép a cipőből, az irányt a szoba felé veszi, honnan már küszöbig terjedt a nyögés oka.
Jelige: mianyankkivagy
A mi anyánk
Sírt, megállíthatatlanul, sírni, azt meg kellett tanulnia.
Sírt, de nagyon, mikor a bíró elvtársnak, feje fölött a búzakalászos-vöröscsillagos címerrel, a pulpitusról kopogtak a megfellebbezhetetlen szavai, a Magyar Népköztársaság nevében, illegális határátlépésért, egy év börtönbüntetésre ítéli, ítéli az ő fiát, de zokogott a fia, a bátyám is, az alig húsz éves, az elítélt, a disszidálni akaró, majd odaborultam én is, s így rázkódtunk összekapaszkodva, három szegény árva, Tomi a bátyám, én, és ő, a mi Anyánk.
Jelige: Anyaszív
Csöndes vallomás lehajtott fejjel
Édesanyám az aki begyolcsozza bánatom,
hiszen óriás Ő, én pedig egy gyerekember;
a tekintetét mindig ott érzem a hátamon,
a mindenséget látom benne, a két szememmel.
Ő virrasztott mellettem, ha rettentett az álom,
szava sose volt bántó, szava nem volt goromba;
ha életem is adnám, maradna adóságom,
a szíve tüzén melengetett gyermekkoromba.
