Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'a'
Jelige: antibes
Anyaság
Ez is egy módja az időutazásnak, nézett szét a fiú a villamoson. Kétlem, hogy Feynmann ilyesmire gondolt, amikor a relativitáselmélet speciális megoldásairól beszélt, de mindenesetre nem semmi, na. Legalább empirikus tapasztalatot szerzel az alternatív valóságokról, kacsintott az anyja. Levezetheted matematikailag is, csak először rakd el a cseresznyét az útból.
A kamasz besuvasztotta a két kosarat a székek alá, az egyikből kimarkolt egy adagot és lehuppant az anyjával szembe. Az asszony előrehajolt, kiválogatta a fia kezéből négy legszebb szemet, bekapta őket, aztán felállt, megpróbálta lehúzni az ablakot. A srác figyelte a szerencsétlenkedést, végül segített, fél kézzel és egyetlen mozdulattal, ne rángasd, kicsit meg kell emelni. A hőtágulás miatt szorult be.
Jelige: A Sálas
Ajándék
1.
Nyílik, csuklik, zörög, kattog, pereg, serceg, hullik, rezzen, zörren, harsog, csattan, pattan, rámnéz, beszél, nevet, vihog, tapsol, ugrik, csobban, robban, ordít, kérdez, cibál, rámnéz, megfog, ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ
Nem foglak meg. Gyere velem!
Hová viszel?
Hinta, csúszka, lépcső, homok, mosoly, kérdez, nevet, hallgat. Papírt veszi, hosszan figyel, lábat lógat. Székem zörög, tollam serceg. Szép a haja, szép a szeme, mondom neki, megköszöni. Hol a sálam? Nem találom! Itt van, tessék! Folytathatom.
Képen lányok, kiabálok, Hol a sáljuk? Nyakuk kint van! Most rajzoltam sálat nekik.
Mit csinálnak? Szájuk görbe, szemük nedves. Miért sírnak? Honnan tudjam? Hát mellettük? Bankrabló van. Mit éreznek? Honnan tudjam? Ez csak egy kép. Nem éreznek.
Értékelés: gyanú bevált. A vizsgálat eredménye, szakértői begépelve. Aláírva, javasolva, anyukámnak odaadva. Diagnózis elhallgatva, én nem tudom, anya mondja. Apa elmegy.
Hol a sálam! Nem találom! Dehát nyár van! Apa hol van? Elutazott.
Sálat hagyott?
Jelige: aszklepiadészi
Szívösszhang
„»Mennyet kell a földön is keresni
Mennyet, a föld úgyis elveszendő.«"
(Vörösmarty: Földi menny)
Alvó, kis csecsemő egy takaróba, nagy,
zöld kockákba csavart testtel, emészti azt,
hogy’ lett ember. Övé anyja figyelme, más
tárgy nem vonja el. Ámulat
égett kettejük ép szembogarába, min
csak hang, íz hatol át. Vér-köteléküket
elvágták, de az arc, kéz, szem, ölel tovább.
Egymást így keresik, szünet
Jelige: a Nap
boldogok
boldogok
akik a fénybe kapaszkodnak
és a Napba néznek
(anyám fénye meleg-láthatatlan
arca zengő-tükör-varázslat
életre kelt telihold)
boldogok
akik megtanulták a Miatyánkot
(mert volt
aki megtanítsa nékik azt)
boldogok
akik reggelit kaptak
(emlékszem
már nagyobbacska voltam
ő kora hajnalban dolgozni ment
de mindig készített reggelit
a konyhaasztalunkra)
Jelige: Margit
fiú-siralom
*
anyám kórházban. én nemrég értem haza.
szólongatom Istent. ne játszd
a haragszomrádot. májfoltos éjszaka.
a hold pléhlavór epenyállal.
**
fejét, bár kezét tartanám. de ott se vagyok.
máskor mindig ő. biztos voltam abban, hogy
varázserővel bír. mert ha olló, ő kő,
s ha kő, akkor papír…
ha én feküdnék, ő már hozná
a teát, a pirítóst, a szert, a szörpöt, a hidegborogatást.
most mindent elrontott.
összecsuklott, mintha kiszippantotta volna csontját
az ipari méretű porszívó.
szívét megpárolta a présgép gőze,
otthagytam, mint törött ampullát.
töltsék fel gyógyszerrel a szívére,
pajzsmirigyére, gyomrára, lábára.
gyógyszer, hogy a sok gyógyszert túlélje.
Jelige: Gall
Könnyű, pihe könnyű
Anyám foghíját nézem, ahogy beszél. Lepedékes a nyelve. Nyolcvanhoz közeledik. Térd alatt gumis harisnyája vágja bőrét és húsát, szoknyája feljebb csúszik, ijedten igazgatja vissza. A fotelben ül, lába nem éri a földet. Kicsiny asszony. Kedvesen mosolyog rám, ritkán lát, évente kétszer-háromszor. Reggel kávét iszik, elmegy a boltba, sóskiflit hoz, nekem és a húgom családjának. Velük él, öten vannak, a húgom tanító, elsősöket oktat. Én csak vendég vagyok, már közel negyven éve. Hallgatunk. Öt tesója közül már csak ketten vannak, később erről beszélünk, és a hiányzókról, elevenen élnek benne, velük álmodik. Hajnali négykor fenn van, hangtalanul tesz-vesz. Nem csörömpöl, nem zörög, de a teaforraló surrogását hallom. Az ajtó csukva van. Nem hallom, csak tudom, hogy surrog. Ismerem a szokásait, mint ő az enyéimet.
Jelige: almodovar
rájuk gondolok
Almodóvarra gondolok miközben
baktatok kissé imbolyogva tán
céltalannak látnak kik látnak én pe
dig lihegve vonszolom ezt a húsz
kiló idegent a kényelmesre ta
posott sportcipőben szóval Almo
dóvarra gondolok a valaha ne
kem is volt Tűsarkakra meg az i
degösszeomlott nőkre a balkonon
akik gaszpaccsóval veszik be u
gyan a xanaxot de vékonyabb a bo
kájuk mint a bal csuklóm rájuk gon
dolok miközben babakocsi nélkül
baktatok
Jelige: Juno119
Lábnyomok
Zizegő ösvényt taposol a búzaföldbe, a kertből belépve saras lábbal összejárkálod a frissen mosott konyhapadlót, otthagyod nyomdafoltként a pocsolyavizes cipőd talpának mintáját a száraz járdán, vidám nemtörődömséggel belelépkedsz a frissen esett hóba, masszírozás után felugrasz, le se törlöd a babaolajat a talpadról és úgy lépsz rá gondatlanul-gondtalanul a parkettára, mezítláb rohangászol a folyóparti homokban és a megrepedt lábfejedről készült többéves röngtenképek maradnak a legalsó íróasztalfiókomban. Lételemed. Forró nyári napokon a felpuhult, elomló aszfaltnál megállsz, elengeded egy pillanatra a kezem, odaugrasz, rogyasztgatod a térdeid egyre, a cipőd recéi az esti hűvössel a talajba kötnek. Aztán bííííp, szakadás, valahonnan kezdve nincsenek nyomok, információcsend, Winnetou széttárja karjait, volt-nincs irány, visszakereshetetlenség. Megeszem a barackot, teszek-veszek, elindulok ki az ajtón, a bal a jobb után, jobb a bal után, nézem a cipőm az aszfalton, nem úgy, mint aki ráér, de nem is úgy, mint aki különösebben siet, lélegzem és megyek, se több se kevesebb, aszfalt, kidobott sakktábla, napsütötte pizzacsíkok, hunyorgó otthonkás nénik, permanens, pasztell, jön-megy, hullámzás a búzában, hullámzás a hajakban, táskacsat, utcalámpa, zöld kuka, a saját cipőm az aszfalton, a földön, az ösvényen, lábnyomok, a te lábnyomaid, az enyém, lélegzem, hely-és helyzetváltoztató lényként, tarkó, halánték, nyári nap, fadapok, citromos sör, permanens, pasztell, léptek, jobb cipő, bal cipő, egyik a másik után, és a járkáló cipők tulajdonosa pedig én, a masszázsolaj még ott volt a talpadon amikor felpattantál és kiszaladtál bordáskifliért akkor júniusban és most ott van sokszor és sokat a talpad a fa parkettán a talajon és mindig mikor mezítláb vagyok, belelépek a nyomokba, az eső beleesik a teámba csütörtök délután, megigazítom a ráncokat a szoknyámon, felteszem a napszemüvegem, egy ideje magázni kezdtek a pénztárosok és eladók a pultok mögött akik a parizert meg a csirkemájat mérik, változás, a lábfejem viszont ugyanolyan, ha a pocsolyákba, ha a nyomokba lépek, nem illik a tiédre. Régi, Lehel márkájú hűtőszekrény, rajta világoskék kis mágnessel egy kedd délelőtti rajzod, mindig félfamentesre festegettél, az ökológiai lábnyomod is kicsi.
