Bejegyzések a következő címkével: 'a'


Jelige: Aranypillango

Beküldte: admin, 2013-04-05 23:38:19 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Újjászületés

Születésekor születtem.
A testem egy magzatmáztól ragacsos darabját tartom újszülött kezemben. Sugárzó, meleg aranygömb a lelkemben, egyek vagyunk a világmindenséggel.
Éles fények, félelmetes árnyak. Félhomályhoz szokott szememmel bizonytalanul nézek körbe, félve magamtól és tőle.
Ólomsúly könyökével támaszkodik izmaimra az újonnan érkezett idegen, a felelősség.
Nélkülem éhen hal!? Etetnem kell, gondoznom kell, óvnom kell… az életem árán is!
Önjelölt „mindentudó” tanácsadók ellentmondó golyózápora elől menekülve megtalálom a saját ösztönös ösvényemet… ezen folytatjuk utunkat.
Erősödik lábam, járásom már egyenes.
Mennyi tanulás… mennyi félelem… mennyi bizalom… mennyi áramlás… mennyi energia… pillanatokból álló végtelenség…
Illatos, selymes bőrének, tiszta tekintetének tükrén át mutatja meg, hogy milyen érintetlen mag szunnyadt bennem eddig, ami csak rá várt, türelmesen, hogy kihajthasson.
A kis cserje vénái önzetlenül táplálnak engem létem éltető erejével, a szeretettel.
Így szült anyává.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige:pumba

Beküldte: admin, 2013-04-05 23:10:27 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

bevallhatatlan/ok

Anyám, most neked gyűjtök szavakat, sokáig itt időz a nos - tehát - izé,
hisz nem könnyű bevallani, hogy e Földön a világra jött kié. Eredendően
Istené vagyok, tudom, de harmincöt évem áldja aggodalmadat - Bocsásd
meg hát kudarcom,  amiért gyáván gördülnek feléd a viszont jó szavak!
Dackorok fékezték olykor nyelvemet, szerelem ért, láttam haldoklókat,
unokát is adtam már neked és emlékszem, hiába szégyelltelek az iskola-
busznál, tagadhatatlanul szerettelek. Csak, ha rólad kell beszélnem vagy
neked, akkor csendesedem el, még a verseimet is csak előtted rejtegetem,
mert néha úgy érzem - te mindent tudsz és látsz, akár az ég,
mely fenségessége dacára, hozzád képest giccses semmiség.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige:asztapaszta

Beküldte: admin, 2013-04-05 23:09:01 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Kisfiamnak

Szeretetanyagból lettél
Emberré, s újból feledtél
Mindent, amit rejt az élet.
Földi sorsod bennem éled.

Jó lesz itt kinn – súgom neked.
Halk rúgás benn feleleted,
S hol időink összeérnek,
Tér hasad egy ölelésnek.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: "Amit anyámtól kaptam"

Beküldte: admin, 2013-04-05 11:07:16 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Amit anyámtól kaptam

Elmondom néktek, mit kaptam anyámtól,
Mindazt, mit kaptam nehéz szavakba önetni.
Az én egyetlenemtől, ragyogó napsugártól,
Ki létem minden mozzanatát, lépését tereli.

Kaptam én tőle drága, szent gyökereket,
Bármerre is járjak, idegen sehol ne legyek,
Égig érő, felleget szelő tündérszárnyakat,
Mik a gyötrelmek tengerén engem tartanak.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Aranyalma

Beküldte: admin, 2013-04-01 11:58:40 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Születésnap

Léptei hangjait elnyelte az szűnni nem akaró eső halk kopogása, ahogy mindegyre az esernyőnek csapódtak a súlyos vízcseppek. A tőle telhető leggyorsabb léptekkel közeledett az iskola felé, miközben harcolt az ernyőbe kapó széllel, és az út közepén lustán elterülő kátyúval. A lecsurgó víz teljesen eláztatta a kabátját, annyira, hogy gyakorlatilag nem volt értelme az ernyőnek. Az utolsó sarok előtt nagy lendülettel be is csukta, még egy adag vízfröccsöt zúdítva saját arcába.

Az iskola előtt egy pillanatra megállt, kifújta magát, majd belépett a kapun. Zsibongó gyerekek rohantak el mellette, és tűntek el a hatalmas épület egy-egy termében. A megannyi szőke és barna fej között hiába is keresgélt volna, úgy cikáztak előtte, mint a hulló csillagok a nyári égbolton. Ő megcélozta a legtávolabbi osztályt, amelynek ajtaján egy hatalmas maci csüngött.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: vadalma

Beküldte: admin, 2013-03-31 22:57:47 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

EZER PÉNZ

A kút mélyéből teli vödörrel húztam. Fölé hajolva, a meglódult víztükörben fodrozódik a kép. Nézegetem egy darabig a széttördelt arcot. Hirtelen vénültem meg.
A múlt év utolsó éjszakáján megdobták kővel a lányom szemét. Sötétedés után lobogó tüzeket gyújtottak a parton mindenfelé. Táncoló falusiak között mi is elvegyültünk. Nem láttuk, ki tette. Amíg a városi kórházban feküdt, kék üveggyöngyöket fűztem Ajnának, ez a legkedvesebb színe. Mindkét csuklójára tekerte a gyöngyeimet. Aki csak látta így a párnáira támaszkodva, fehér kötéssel a szemein; megpihent a szépsége előtt. Akkor már sejtettem, hogy egyik szemére megvakult.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: mianyankkivagy

Beküldte: admin, 2013-03-31 22:53:45 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A mi anyánk

Sírt, megállíthatatlanul, sírni, azt meg kellett tanulnia.
Sírt, de nagyon, mikor a bíró elvtársnak, feje fölött a búzakalászos-vöröscsillagos címerrel, a pulpitusról kopogtak a megfellebbezhetetlen szavai, a Magyar Népköztársaság nevében, illegális határátlépésért, egy év börtönbüntetésre ítéli, ítéli az ő fiát, de zokogott a fia, a bátyám is, az alig húsz éves, az elítélt, a disszidálni akaró, majd odaborultam én is, s így rázkódtunk összekapaszkodva, három szegény árva, Tomi a bátyám, én, és ő, a mi Anyánk.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Anyaszív

Beküldte: admin, 2013-03-31 22:50:46 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Csöndes vallomás lehajtott fejjel

Édesanyám az aki begyolcsozza bánatom,
hiszen óriás Ő, én pedig egy gyerekember;
a tekintetét mindig ott érzem a hátamon,
a mindenséget látom benne, a két szememmel.

Ő virrasztott mellettem, ha rettentett az álom,
szava sose volt bántó, szava nem volt goromba;
ha életem is adnám, maradna adóságom,
a szíve tüzén melengetett gyermekkoromba.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Kadocsay

Beküldte: admin, 2013-03-29 23:05:15 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A vég kezdete

Az úgy kezdődött, hogy Ifj. Kadocsay Pál árnyakat látott táncolni az üres szobája falán. Vagyis nem, az úgy kezdődött, hogy Andrea, a felesége, elperelte a házát, a kocsiját és a gyerekeit Ifj. Kadocsay Páltól. Nem mégsem, hanem úgy, hogy Ifj. Kadocsay Pál megcsalta a feleségét, Andreát. Összeszűrte a levet egy házas nővel, Ritával a pénzügyről. Pedig nem volt az a lé-összeszűrős fajta. Sőt nagyon is hűséges típus volt, ahogy mondani szokás, bár nem valami magasabb erkölcsi megfontolásból vagy ilyesmi, inkább mulyaságból. Nehezen ismerkedő, kissé rest ember volt. Gyerekkorától a harmincas évei elejéig a szülei mondták meg neki, mikor, mit csináljon. Vagyis főleg az anyja, aki terjedelmes asszonyság volt, és nem csak fizikailag, hanem lelkileg is akkora teret töltött ki, hogy eluralta az egész Kadocsay lakást. Id. Kadocsay szintén kényelmes ember lévén, csak a cselédszobáig menekült az asszony elől, de látszólag behódolt neki. Mindent ráhagyott, és nagyrészt azt csinálta, amit a felesége mondott, de saját szobájában, megvolt a saját kis uradalma a lakáson belül. Olykor meg is csalta az asszonyt, amit az feltehetőleg sejtett, de nem csinált belőle nagyobb ügyet. Elég volt neki az otthonán belüli hatalom. Így tudott Ifj. Kadocsay anyja bűvkörén kívül, a munkájában kiteljesedni, és fiatalon magasra vinni a ranglétrán. Barátai vagy egyéb emberi kapcsolatai viszont nem voltak, kisebb-nagyobb problémáit anyjával osztotta meg, aki mindig megmondta neki, mikor, mit kell csinálnia. A nőkhöz meg aztán soha nem értett. Kész csodaszámba ment, mikor végre harminckét évesen elvette Andreát.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Cseresznyevirag

Beküldte: admin, 2013-03-27 21:08:44 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

GYÖNGY-TESTVÉRKE

Tejte, tejte, szép hegyecske.
Tejte, tejte, zöld legyecske.
Kinek tej, te, kinek fejte,
kinek fejte, betegecske?

Álom, álom, jól kínálom,
tejte, tejte, szelídecske –
álommélyem felcsörgedtem,
mellem, keblem lélegeztem.

0 comments | A teljes bejegyzés