Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'a'
Jelige: álom
Hófehér Ruha
Az anyám huszonnyolc esztendős is elmúlt már, amikor megismerkedetett apámmal. Vénlány. Ott üldögélt egy régi kínai hintaszékben az árnyas verandán, és a messzi havasok vonulatait itta a tekintetével. A hintaszék valami távoli ősünk által került a családhoz Afrikából, hogy oda miként került, nem tudja már senki.
Én, megszületni vágyó kicsiny lélek, ott keringtem már évek óta anyám körül, de semmi esély nem mutatkozott, hogy testet ölthetnék valaha is.
Jelige: Moonspell
A függöny mögül
I. A kölyök
A fiú kiskamasz volt, és már két éve belépett élete azon szakaszába, amikor anyai ölelés helyett inkább női ölelésre vágyott, lehetőleg egy érettebb, nagymellű nőére, de ha valamelyik csinosabb osztálytársa adta volna önként, az sem lett volna baj.
Bár egyelőre nem állt senki sorban azért, hogy őt ölelje (leszámítva persze anyját és nagyanyját), azért sokszor elképzelte, ahogy egy-egy kiválasztott lány ölelő karjaiba, majd karoló ölébe fogadja. Az ilyen fantáziák persze normálisak, tudja ezt minden érett férfi, de az éretlen kölykök számára furcsák, bűnösek, szégyellnivalók… És kiiktathatatlanok.
Jelige: zombianyu
Anyukám egy zombi
Anyukám egy zombi
Szeretem őt nagyon
Roncsok között élünk
Madáron és agyon
Anyukám egy zombi
Én meg zombigyerek
Megszid, ha a sírból
Reggel későn kelek
Jelige: Macikave
Érdes volt a kezed
Konyhánkban zene szól, húst klopfolsz, ébredek éppen.
Babzsák testem húzom, unottan söpri a padlót.
Gyermekkor, puhaság, takarón a virág, mese, rajzfilm.
Teljességét másolom át odabentre a képnek.
Méhecskés bögrémben gőzölgő macikávét
nyújtasz, szólnom sem kell, homlokomon puszi cuppan.
Érdes volt a kezed, de örökké csak simogattál.
Jelige: anyatka
Az első randi
Ugyanolyan napnak indult, mint a többi. Illetve, mint az összes szombat, ami eddig megelőzte, de éppen az a szombat mindjárt csütörtökön megváltozni készült, csak még ő nem tudta. Ez így nem teljesen igaz. Sejtette, mihelyt a lánya elmondta azt a három mondatot, ami miatt neki rá kellett jönnie, hogy most már nem pusztán elviekben állnak úgy a dolgok, hanem igazából is. Mégpedig az a rideg valóság, hogy az ő egyetlen kicsi lánya, aki most született, aki tegnap még édesen gügyögött, nem is annyira kicsi. Sőt! S ezzel párhuzamosan arra is rá kellett döbbennie, hogy bizony eltelt jó pár év, ő sem mai csirke már. Sőt!
Jelige: alakulok.
az én egyetlen nagy csodám
s ahogy megszülettem erre az életre
fellélegeztem, kiáltottam világgá,
egy nő anyává érett, ez lett végzete,
számomra beteljesítve régi álmát
ahogy hazahoztak, remegő karjában
érzékelhettem csodált, mesés mosolyát,
szemeimmel erőt gyűjtöttem, vaktában
gagyogtam óriásoknak, vad babonást
Jelige: egero
Angyali történet
Anna boldogan lépett ki a rendelőből. Nyurga tavaszi szelek fújtak, játékosan kaptak szőke hajába, fürtjeit összeborzolták. Megszokott mozdulattal igazította vissza az elszabadult tincseket, szája szögletében mosoly játszott. Március volt, de a nap szokatlanul melegen sütött. Leült a padra, a mi a rendelő mellett szinte hívogatta. Arcát a nap felé fordította, és élvezte a sugarak puha simogatását. Megszűnt a világ körülötte vonásait a mosoly gyönyörűvé tette. Fülében csengtek az orvos szavai:
Jelige: anya
A vízesés
Párizs, a vízesésnél egy idősebb nő nézi a csobogó vizet, majd elővesz egy pénzérmét, megcsókolja és bedobja a vízesés előtti kis tóba. Könnyeivel küszködik, leül az ott kialakított kávára. Nem veszi le szemét a vízről. A pénzérme leült a kis tó aljára ahol már sok hasonló pénzérme feküdt. Kimorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkából. Újra a táskájába nyúlt és egy kék szegfűt vett ki. Nézte, elmosolyodott, megcsókolta és 6 éves leány gyermeke jelent meg emlékezetében. Kék szegfűt akart. Végigsimitotta a homlokát, újra visszaállt a szomorúság fura vonása. Bedobta a vízbe a virágot. Húsz év, minden egyes évéből eljön ide és pár órát eltölt itt, elüldögélve emlékezik. Húsz kemény esztendő. Ekkor rabolták el a kislányát, Janetet, sosem került elő, de a remény akkor hal el ha a reménykedő meghal. Újra megjelennek a homlokán az emlékezés redői, bal kezét combjára helyezi, jobb keze a táskát szorongatja. Bal keze ökölbe szorul, eszébe jut hogyan rabolták el a Louvre-Rivoli metró megállóban a kislányát. Kezéből tépték ki. Homlokán simulnak a redők, emlékeiben most leányával van itt a vizesésénél, a kívánság vizénél. Sokat jártak ide, játszottak és pihentek ebben a szép parkban. Itt mesélt történeteket, hogyan talált egymásra elveszettnek hitt emberek sokasága. Ekkor mondta neki ha kívánni akar valamit, jöjjön el ehhez a vízhez és dobjon be kívánságpénzt. Fizesse így le az ördögöt, hogy tűnjön el addig amíg az angyalok segítenek a keresésben. Azon a tragikus napon is innen mentek a metró megállóba. Kis kezében egy kis papírlapot tartott s ezen egy rajz volt, amit ketten rajzoltak. Ez volt az utolsó emlék. Hirtelen egy gyermek kiabálása riasztotta fel az emlékek nehéz terhe alól. Anyjához beszélt a csöppség aki pár méterre lemaradt, 5-6 éves lehetett, eleven kislány. A vízesés széléhez ért, csöpp kezében pénzérme csillant meg, hátranézett és hangosan mondta. - Látni akarom a nagymamámat .- Majd repült a pénzérme a vízbe. Az anyuka kezében is villant a pénzérme és ő is dobta, de lelkében kiáltás volt !! Anya !! - majd leültek ők is a vízesés peremére, pár méterre az idősebb nőtől. Az idősebb nő elmosolyodott majd újra a vizet kémlelte. A fiatal anyuka is. Az idősebb nő észrevette, a két eldobott pénzérme az ő érméje mellé esett, érintve azt. A kislány tovább csacsogott, anyja nem is vette észre, szomorú volt. Az idősebb nő tekintete lassan siklott a kislány felé, akinek a kezében egy papírlap volt, és hadonászott kis kezével. Az idősebb nő szeme rátévedt a kis lapra s lassan megemelkedett. Megszédült. A fiatal anyuka is lassan megemelte a fejét és csodálkozva figyelte a megemelkedő asszonyt. A kislányhoz ért, megfogta finoman a kis kezet és kinyögte halkan. - Honnan van ez a rajz? - A kislány azonnal mondta büszkén, az anyukájától kapta és ezt a rajzot ketten rajzolták. Elfehéredve mondta a kislánynak. - Megtaláltad a nagymamádat.
Jelige: Anya és fia
Anya és fia
A jövőről sokat nem tudhatok, így hát inkább a múltról írok.
Van egy kedves emlékem, olvasd hát el a mesémet.
Jelige: répatorta
Őt is
A fizetett közönség megvetését már a stúdióba lépése előtt érezte. Ahol felismerik, mindig ugyan az történik: a feszült csendet követő sugdolózás után érkeznek a halk, majd az egyre hangosabb megjegyzések. Együttérzést csak elvétve kap.
A történtek utáni első napokban még vissza-visszaszólt, de egy idő után csak lehajtott fejjel ment tovább, tette a dolgát. Most is inkább az asztalon elhelyezet mikrofont bámulta.
Az interjú előtti percekben idegesen kezdte el gyűrögetni fekete garbója ujját. Nem akart sírni, gyengének látszani, szánalmat kelteni. A pénz miatt ül most itt, emlékeztette magát, csak is a pénz miatt.
