Jelige: kola

Beküldte: admin, 2013-04-13 09:20:21 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Szőnyeganyag

Egyhangú mintában úsznak gondolataim a szőnyegen,
Kopottas fehér fátyollá lett lenőtt hajadnak töve,
Évek súlyos akarata osztotta s vonalazta orcádat,
Szent sóhajba merülve hagyják el szavaid e szájat.
Poros tömbbe csavarva, fekszel az ágyon s betegen
Eget képzelsz a plafonon, a csillagok csak legyek,
Lehullnak olykor lábujjadra, hadd kívánhass egyet,
Magadnak másik életet s jobb gyermeket, az életre.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Jane Austen

Beküldte: admin, 2013-04-13 09:15:43 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Eskü

Ez a templom olyan hatalmas, hogy nem merek felkelni a helyemről, hátha nem találok vissza, pedig nagyon kell pisilnem. Iszonyat hideg van, érzem, csupa libabőr a karom, nekem nem mondták, hogy hűtőházban leszünk, mint a hullák, csak azt, hogy legyek csinos.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Foldi eletem inditoja

Beküldte: admin, 2013-04-11 15:17:55 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Anya

Anya, földi életem indítója,
Kimerülten,
Éjen-, nappalon
Figyel.
Ismer,
Holdon andalog,
Néz örülve,
Átkarol, mint kismutatót az óra.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Mothership

Beküldte: admin, 2013-04-11 15:17:37 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Anya és a job sharing projekt

Reggel van, mindenki anyát követeli. Félig csukott szemmel kecmergek ki a jó meleg ágyból. Egyszerre kellene mindenütt lennem, miközben próbálom ezek felett fejben összerakni, mik is a teendők aznapra. Anya, vegyél ki! Anya mesélj! Anya inni kérek! Közben az előszobából a férjem: Szia, én mentem dolgozni!... És itt maradok egyedül két kisemberrel, akik nagyon tudják, hogy mit akarnak, de az gyakran szöges ellentétben áll az én elképzeléseimmel.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: incognito

Beküldte: admin, 2013-04-11 15:15:42 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Ki az igazi anya

Szép tavaszi nap volt.   A felkelő nap sugarai megvilágították az egész tájat. Egyetlen felhőt sem lehetett az égen látni. Az éppen újjászületni készülő természet egy csodás megnyilvánulásából kapott szemernyi betekintést az emberiség. A madarak csicsergésétől volt hangos a vidék, a fák szebbnél szebb virágkoszorúikkal szálltak versenybe egymással. A levegőben lehetett érezni—— Isten ma közel ma közel jön a világhoz. Júlia épp a lakásához közeli parkban sétált. Szerette ezt a helyet. Mintha egy kis édenkert lett volna a nagyváros beton dzsungelében. Egy sziget, ahol nyugalom ül mindenen, az emberek mosolyognak, nincs sietség, rohanás. Ez a töprengés, az emlékezés helye. Gyönyörködve figyelte a természet elé tárt csodáit. A szíve mélyén valami szokatlan érzés lett úrrá, valami idegen, új, oly régen érzett, már szinte boldog. Jó előérzete volt. Nem tudta mi ennek az oka, nem tudta miért van, de kellemes volt, felszabadító, mintha nemsokára minden rossz emlék kitörlődne az életében, mintha a jó Isten kárpótolni akarná valamivel szenvedéseiért. Úgy érezte, mintha olvadozni kezdene az oly sok év alatt szinte jéggé dermedt szíve. És akkor meglátta őt. Egy kislány kuporgott az egyik félreeső bokorban. Alig lehetett több mint tíz éves. Aranyszőke haja a földet érte, hatalmas kék, mélabús szemeivel valamit nagyon erősen kémlelt a távolból. A gyermek ruhája piszkos volt, haja csapzott, de hát nem ez a gyermeki kor természetes velejárója? Mikor észrevette az idegen tekintetet, nyaka közé kapta lábait, s futott, futott, míg a bírta. Júlia egyetlen szót sem szólt, csak hosszan nézte, amíg el nem tűnt szemei elől e parányi kis teremtmény, s még azután is. Lelkében újra felelevenedtek az oly hosszú ideje eltemetni kívánt érzések, a fájdalom, a hiányérzet, a veszteség kínjai. Eszébe jutott az ő szemefénye, élete boldogsága, a kis Eszter. Már több mint tíz éve nem látta őt. Utolsó találkozásuk óta az már felnőtt, lehet már saját gyermekei vannak, s már talán nem is emlékszik az édesanyjára. Júlia egy rosszul végződött házasságot tud a háta mögött. Természetesen minden jónak indult: szerelem, házasság, gyermek. Mi más is kellhet a boldogsághoz? Viszont ennek egy szempillantásra vége szakadt az nap, mikor a munkából hazaérve a gyermeki csók helyett, egy hitvesi levél várta, mely tudatta vele, hogy párja nem boldog vele, véget akar vetni kettejük közös életének, de a gyermekről viszont semmilyen körülmények között nem hajlandó lemondani. A lakás üres volt. Eltűnt a férj, s vele a Eszter is. Júlia élete is üres lett ettől a pillanattól kezdve. Azonnal a rendőrségre rohant, hogy jelentse az eltűnt kislányát, s hogy megmutassa a levelet, mely elszakítja az anyát gyermekétől. A rendőrség nyomozott, évekig vizsgálódott. Hasztalan. Mintha csak a föld nyelte volna el őket. Semmi nyom, semmi bizakodásra okot adó kilátás.  Az évek hosszú során az anya reményei egyre fogytak, szíve lassan megdermedt a fájdalomtól. Nem volt képes szeretni eztán. Nem engedett senkit közel magához, nem tárta fel senki előtt lelkét. Félt az újabb veszteségtől, a csapástól, melyet tudta, már nem élne túl. Gyakran csak órákig bolyongott a parkban.  Nézte a játszadozó gyerekeket, hallgatta a nevetésüket, visszaidézte a gyermekével itt töltött pillanatokat.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: csillagszem

Beküldte: admin, 2013-04-11 15:13:19 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Születés

Anyámnak lelke,
Mámorszín este
Lelkemet magához szegezte.

Anyámnak teste
Bíborszín este
Testemet a Földre emelte

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Eszter

Beküldte: admin, 2013-04-11 15:10:28 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Anyaság

Méhemben
gyermekem
megfogant.
Megvillant
elmémben:
Istenem!

Nagy dolog:
már mozog,
lélegzik,
aluszik,
étkezik,
érkezik!

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: A holnap lánya

Beküldte: admin, 2013-04-11 15:07:39 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Anya vagyok

Anya vagyok.

Egy kicsiny lélek szakadt ki testemből immáron hét éve. Akaratom találkozott a Fennenhatóéval, s egyrészt teljesítette azon óhajomat, miszerint harmincéves korom előtt gyermeket szeretnék, másrészt átélhettem a szülés-születés csodáját.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: WALTZ

Beküldte: admin, 2013-04-11 14:49:55 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

MEMENTÓ

Azt hiszem, nem várt gyerek voltam. Apának soha nem volt egy kedves szava hozzám. Csak anya ölelt. Apa talán a nevemet sem tudta. Mindig azt mondta, a gyerek. A gyerek maradjon csöndben, a gyerek hagyjon békén, Aranka, foglalkozz már a gyerekkel, szólt anyámra, amikor a hivatalból hazahozta a munkát. Szinte minden nap. Be sem mehettem a szobájába. Kulcsra zárta. Az acélbetétes ajtót vastag műanyaggal burkolta be. Nehogy kopogni tudjak rajta.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: anyacsakegyvan

Beküldte: admin, 2013-04-11 14:48:04 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Gombóckodás

Hogy mi az a gombóckodás? Ez egy kora reggeli történet, egy szokásé. Valami olyasmi, mint a felnőtteknél a felkelés előtti lustálkodás, nyújtózkodás. De miért is nevezem gombóckodásnak? Nos, azért, mert az amúgy „Gombóc”-nak is becézett, egyéves Berci fiam szertartását számomra ez jellemzi legjobban, amelyet legtöbbször, reggel hat és fél hét között szokott végezni. Ma reggel viszont még csak öt óra van.

0 comments | A teljes bejegyzés