Jelige: szymborska

Beküldte: admin, 2013-03-21 15:04:51 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Anya imája

Mindig könyörög nekünk, olykor sírva,
ahogy istennek szokás,
tegyük boldoggá őt.
Azt hiszi, túl késő aggódni miattunk,
hisz elvesztünk rég.
Néz, figyel minket, gyermekeit.
De mi csak mérgelődünk,
ki mosogatott csobogó meleg vízzel,
ki falta fel a hűtőből az utolsó lekvárt,
amit tőle kaptunk.
Rajta vitatkozunk, mégse halljuk őt.
Jajtalanul vár. Nem figyelünk rá,
boszorkány, boszorkány –  – Anya.
Mégis elmond egy áment, és csendesen áll.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: május18

Beküldte: admin, 2013-03-19 21:42:29 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Búcsú(s)zó

Féltem elmenni a sírhoz, pedig sosem bántottál.  Rózsa-szemedben égve, Egyetlen Fiadnak becéztél, később tudtam meg, nem így volt.  Nem csak húgom volt, bátyám és nővérem kitagadtak, mert te új életbe kezdtél.  S most új halálod hajnalán, nyúlok a telefonért, felhívnálak, mint mindennap tettük a boldog időnkben, hol elmondtam legújabb írásom, s te másodjára hallva, bólintottál, „Ez igen, Fiam!”, pedig fogós vers volt, egy látomás,  Oltsátok dühöm! címmel , előtte Octavio Puzt magamba szívva.  Anyám, azóta hány ihletet kaptam, tudom, te is küldtél, s hány szózuhatagot olvastam fel, nem szóltál, hogy hallod, lehet, te sírtad az esőkönnyeket?...Már annyi nap telt el, hogy itt hagytál minket, pedig  te sosem adtad fel, mások akarták, hogy elmenj, miért, miért?...Most Apám kezét fogva nézel valahonnan, már hangodat is hallom: „Ne panaszkodj, Fiam!” – szelíden így szólsz, majd néma leszel megint: „Ne panaszkodj!” – igaz, miért is tenném, mi élünk, de annyira erős az emlék… Állunk e sírnál, szinte kéz a kézben, „Érzem, tenyereden hordoztok” mondod, szemedből könnyek, mint égen a villám, cikázó szavaid azóta is mossák bennem a csendet: „Ha meghalok, ide temetnek.”
Hamvaid hoztam Pesttől el Vácra, te csendesen ültél az anyósülésen, legszívesebben magamhoz ölelnélek:” Szeretlek, Anyám, örökké szeretlek!” mondom  azóta is, hallod?:  válaszra sem méltatsz, a Semmi a válasz,  ahonnan visszaút semmi, semmi vigaszág nincs már. Amíg éltél, szenvedtél, (nem mutattad),  nálad a bánat is öröm volt, mindennek tudtál örülni, s bölcsességed nekünk lett szikrázó kedvünk. Éltél, s mi voltunk Egy veled, haltál, de nem mentél el soha, most is itt vagy az őszi temető körül, a téged körülvevő aranyló levelek mögött, mindenütt ott vagy, búcsúszó nélküli hiányod szórják a fák is.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: gyermeki szemmel

Beküldte: admin, 2013-03-19 19:52:17 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Az én anyám

Anyám … egy kicsi lány, szaladt a széllel,
Felnevetett bátran, a félelmetes éjben,
Kergette az álmot, meg akart felelni,
Csak igaz emberré akart ő is cseperedni,
S mire arcát elérte a hajnal,
Felnőtté vált, újult öntudattal.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Lujza24

Beküldte: admin, 2013-03-19 13:24:47 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Édes anyukám

míg benned éltem óvva féltettél
Te formálhattad minden sejtemet
beért az idő és anyává lettél
s már nem birtokolhattad testemet
mostanra én is osztom sorsodat
lettem anyjából fakasztott asszony
hétköznapok súlya nyomja vállamat
imádkozz értem betegágyadon
áldjon Isten örök boldogsággal
maradjál nekem édes anyukám
öledben nyitott időtlen zsoltárral
gyermek lehetek míg mosolyogsz rám

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Doris

Beküldte: admin, 2013-03-18 19:51:42 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Anyátlan anyám

Magadat belém átzokogtad
kilenc hónapunk után,
amiről mit sem tudok.
Nem adtál magadból,
csak annyit, amennyit
adni tudtál,
így most magamból adni
sem másnak sem önmagamnak
nem tudok.
Küszöbén kimondhatatlan
szavainknak állunk
botladozva, némán,
egymásra nézve,
egymásba mégse látva.
Létünk sikolya
úgy fordul némaságba,
amint ellenpólusként
koppan majdan sírunkon
fekete földünk jajszava.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: zaklatott

Beküldte: admin, 2013-03-18 19:50:16 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Két szívverésen

Hasát simogatja, ruhát terít
rá, apró földi pongyolát, s méri:
belefér a világ! Majd göndörít
ujjával –szeme csönd– melyben égi
fény ragyog, a teremtésnek láza.
Gyöngéd mozdulatok gyorsasága
kelti fel mosolyát és azon át,
azon át melengeti illatát
a tündéri szónak –álom felé.
Sóhajtás teregeti kétfelé,
bevonva édesen a nyugalmat.
Falakról szitál az éji harmat,
s lámpásan szendereg a türelem,
összeborulva két szívverésen.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Zivatar

Beküldte: admin, 2013-03-18 19:44:34 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Lépteid nyomán

Meglestem Őt. Hat éves lehettem. Fekete, kötött kendőjét terítette a nyakába majd kilépett a lakásból. Hallgattam, ahogyan ismerős, szerény léptei halkabbá váltak, majd én is kiléptem a sötétbarnára öregedett, nyikorgó tölgyfaajtón. A lépcsőházban félhomály fogadott, csak a visszhangzó kopogás jelezte melyik emeleten járhat. Tapogatózva siettem utána. A házunk mögötti kicsiny zöldövezetben állt egy hanyatló homlokzatú, karcsú, sárga templom. Oromzatán a szobrok fáradtan nyújtóztak a mennybolt felé, a hatalmas gesztenyefák árnyékot vetettek a vékony pallójú padokra és az asszonyokra, akik tyúkudvarhoz hasonló zenebonát csaptak, dagadó mellel licitálva egymásra.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Juno119

Beküldte: admin, 2013-03-18 19:43:29 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Lábnyomok

Zizegő ösvényt taposol a búzaföldbe, a kertből belépve saras lábbal összejárkálod a frissen mosott konyhapadlót, otthagyod nyomdafoltként a pocsolyavizes cipőd talpának mintáját a száraz járdán, vidám nemtörődömséggel belelépkedsz a frissen esett hóba, masszírozás után felugrasz, le se törlöd a babaolajat a talpadról és úgy lépsz rá gondatlanul-gondtalanul a parkettára, mezítláb rohangászol a folyóparti homokban és a megrepedt lábfejedről készült többéves röngtenképek maradnak a legalsó íróasztalfiókomban. Lételemed. Forró nyári napokon a felpuhult, elomló aszfaltnál megállsz, elengeded egy pillanatra a kezem, odaugrasz, rogyasztgatod a térdeid egyre, a cipőd recéi az esti hűvössel a talajba kötnek. Aztán bííííp, szakadás, valahonnan kezdve nincsenek nyomok, információcsend, Winnetou széttárja karjait, volt-nincs irány, visszakereshetetlenség. Megeszem a barackot, teszek-veszek, elindulok ki az ajtón, a bal a jobb után, jobb a bal után, nézem a cipőm az aszfalton, nem úgy, mint aki ráér, de nem is úgy, mint aki különösebben siet, lélegzem és megyek, se több se kevesebb, aszfalt, kidobott sakktábla, napsütötte pizzacsíkok, hunyorgó otthonkás nénik, permanens, pasztell, jön-megy, hullámzás a búzában, hullámzás a hajakban, táskacsat, utcalámpa, zöld kuka, a saját cipőm az aszfalton, a földön, az ösvényen, lábnyomok, a te lábnyomaid, az enyém, lélegzem, hely-és helyzetváltoztató lényként, tarkó, halánték, nyári nap, fadapok, citromos sör, permanens, pasztell, léptek, jobb cipő, bal cipő, egyik a másik után, és a járkáló cipők tulajdonosa pedig én, a masszázsolaj még ott volt a talpadon amikor felpattantál és kiszaladtál bordáskifliért akkor júniusban és most ott van sokszor és sokat a talpad a fa parkettán a talajon és mindig mikor mezítláb vagyok, belelépek a nyomokba, az eső beleesik a teámba csütörtök délután, megigazítom a ráncokat a szoknyámon, felteszem a napszemüvegem, egy ideje magázni kezdtek a pénztárosok és eladók a pultok mögött akik a parizert meg a csirkemájat mérik, változás, a lábfejem viszont ugyanolyan, ha a pocsolyákba, ha a nyomokba lépek, nem illik a tiédre. Régi, Lehel márkájú hűtőszekrény, rajta világoskék kis mágnessel egy kedd délelőtti rajzod, mindig félfamentesre festegettél, az ökológiai lábnyomod is kicsi.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Budapest

Beküldte: admin, 2013-03-17 21:54:55 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Édesanyám

Még most is érzem
óvó tekinteted
ahogy int, mit szabad
és mit nem lehet.
Ma már, ha mégis
utolér a fájdalom,
a gyógyító kezet
többé nem foghatom.
Mennyi lemondás és
mennyi küzdelem,
utat törtél nekem
egy édes-bús életen.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: őszidő

Beküldte: admin, 2013-03-17 21:50:57 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Álmodj szépet

Néha álmodd azt,
hogy anya ölel
óvó keze melegében
szeretettől dobog szíved.

Jobb lesz minden
ha nem is hiszed.

Bár csak álom,
de álmaidban megtalálod:
azt amire nagyon vágyol.

Mert egy gyermek
még nem értheti,
hogy gondját
miért „más” viseli.

0 comments | A teljes bejegyzés