Jelige: aszklepiadészi

Beküldte: admin, 2013-03-25 21:55:17 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Szívösszhang

„»Mennyet kell a földön is keresni
Mennyet, a föld úgyis elveszendő.«"
(Vörösmarty: Földi menny)


Alvó, kis csecsemő egy takaróba, nagy,
zöld kockákba csavart testtel, emészti azt,
hogy’ lett ember. Övé anyja figyelme, más
tárgy nem vonja el. Ámulat

égett kettejük ép szembogarába, min
csak hang, íz hatol át. Vér-köteléküket
elvágták, de az arc, kéz, szem, ölel tovább.
Egymást így keresik, szünet

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Segits nekem!

Beküldte: admin, 2013-03-24 22:43:41 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Segíts nekem!

Leült, nagyot sóhajtott, hátát a padnak döntötte, két kezét összekulcsolta tarkóján, szemeit lehunyta és arcát átadta a nap melegének. A szellő és a nap csatát vívtak az érintés elsőbbségéért. A nő élvezte a helyzetet. Arra gondolt, soha még csak két férfi sem küzdött meg érte, nemhogy a természet eme két eleme, mely egyszerre képes vad rombolásra és meghitt gyöngédségre.

Lassan áttetsző burkot vont maga köré, amiről a külvilág zaja sorra lepattant. Csak a szél csiklandozása és a nap cirógatása juthatott át rajta. Gondolatai apró pitypangmagokká töpörödtek és minden egyes fuvallatra százával röppentek a magasba, súlytalan könnyedséget hagyva maguk után. Gyerekek szaladgáltak, kutyák csaholtak, madarak vircsaftoztak. A nő mindebből semmit nem érzékelt. Csak azt érezte, ahogy egész teste fénnyel telítődik, szíve pedig egész véráramát elárasztja a sárga lüktetéssel.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: a Nap

Beküldte: admin, 2013-03-24 19:54:07 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

boldogok

boldogok
akik a fénybe kapaszkodnak
és a Napba néznek
(anyám fénye meleg-láthatatlan
arca zengő-tükör-varázslat
életre kelt telihold)


boldogok
akik megtanulták a Miatyánkot
(mert volt
aki megtanítsa nékik azt)

boldogok
akik reggelit kaptak
(emlékszem
már nagyobbacska voltam
ő kora hajnalban dolgozni ment
de mindig készített reggelit
a konyhaasztalunkra)

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: noe

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:44:35 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Anyák napi giccs

Törött ágon lógó vasárnap
Anyám!
Hallgasd meg imámat!
Hallod e odafent a zenémet?
Látod e idelent a betűmet?
Anyám!
Az én álmaim mégis hazudnak
Érzéseket összekuszálnak
Sorra veszítem el a csatákat
Anyám!
Talpam alatt a lápos ingovány
Nyerhetek ennyi veszteség után?
Dalolhat e nekem még a csalogány?
Anyám!
Merre jár a sosem volt szeretőm?
Készül e a boldog keszkenőm?
Vagy búval takar majd szemfedőm?
Anyám!
...Ez a nap is úgy tűnik el
Kínozlak, s te még sem érzel
Felelek, pedig nem kérdezel
Anyám!
Szeretni jó? Ugyan már!
Anyám!

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Pipi

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:42:41 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

játszunk

figyeld a kezem varázsló vagyok
földön fekvő kötélen bekötött
szemmel egyensúlyozva
húzlak elő a kalapomból
ülj az öreg díványra látod
csipketerítőd szétfoszlott
tűzhelyen hagyott lábasodba
beleszáradt a paprikás krumpli
hamutartón rúzsfoltos
cigarettád füstszűrőig égett üres
kávéspoharadban meggörbült kiskanál
rongyosra lapozott szakácskönyved
nyitott lapjain egytojásos ételek
mennyit nevettünk ezeken ritkán volt
otthon tojásunk mondom
figyeld a kezem elővarázsollak magamból
hallom is a hangod ebédelni hívsz virágos
mélytányérba köménymagos rántott levest
mersz hozzá kenyeret aprítasz morzsát a
galamboknak szórod az ablakból figyeljük
szenvtelenül mint múló éveinket
egymásután csípegetik a magas
széken ülő kishúgom etetem
forgatja fejét fülébe kanalazom a levest
velünk nevetsz miközben sírsz a könnyed
szétáztatja az emléked akvarellként
oldódsz nézd mit csináltál
már az arcodra sem emlékszem
asztali kis tükröd sem segít nem
láthatlak benne pedig hányszor
hajoltál fölé betegségeden töprengve
miközben értünk aggódtál
nem látom az arcod így nem éri
jól van vége a varázslatnak buta tréfa volt téged önző magamnak visszaidézni
belátom mindent elrontottam menj
jobb is így nem látod mi lettem
ócska szellem egy visszaválthatatlan
üvegben azt mondtuk egymással
becsületesen játszunk pedig tudtam
becsapsz a varázsló mindig
te voltál én csak varázslóinasod

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Margit

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:40:00 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

fiú-siralom

*
anyám kórházban. én nemrég értem haza.
szólongatom Istent. ne játszd
a haragszomrádot. májfoltos éjszaka.
a hold pléhlavór epenyállal.

**
fejét, bár kezét tartanám. de ott se vagyok.
máskor mindig ő. biztos voltam abban, hogy
varázserővel bír. mert ha olló, ő kő,
s ha kő, akkor papír…
ha én feküdnék, ő már hozná
a teát, a pirítóst, a szert, a szörpöt, a hidegborogatást.
most mindent elrontott.
összecsuklott, mintha kiszippantotta volna csontját
az ipari méretű porszívó.
szívét megpárolta a présgép gőze,
otthagytam, mint törött ampullát.
töltsék fel gyógyszerrel a szívére,
pajzsmirigyére, gyomrára, lábára.
gyógyszer, hogy a sok gyógyszert túlélje.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Gall

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:37:07 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Könnyű, pihe könnyű

Anyám foghíját nézem, ahogy beszél. Lepedékes a nyelve. Nyolcvanhoz közeledik. Térd alatt gumis harisnyája vágja bőrét és húsát, szoknyája feljebb csúszik, ijedten igazgatja vissza. A fotelben ül, lába nem éri a földet. Kicsiny asszony. Kedvesen mosolyog rám, ritkán lát, évente kétszer-háromszor. Reggel kávét iszik, elmegy a boltba, sóskiflit hoz, nekem és a húgom családjának. Velük él, öten vannak, a húgom tanító, elsősöket oktat. Én csak vendég vagyok, már közel negyven éve. Hallgatunk. Öt tesója közül már csak ketten vannak, később erről beszélünk, és a hiányzókról, elevenen élnek benne, velük álmodik. Hajnali négykor fenn van, hangtalanul tesz-vesz. Nem csörömpöl, nem zörög, de a teaforraló surrogását hallom. Az ajtó csukva van. Nem hallom, csak tudom, hogy surrog. Ismerem a szokásait, mint ő az enyéimet.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: almodovar

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:35:49 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

rájuk gondolok

Almodóvarra gondolok miközben
baktatok kissé imbolyogva tán
céltalannak látnak kik látnak én pe
dig lihegve vonszolom ezt a húsz
kiló idegent a kényelmesre ta
posott sportcipőben szóval Almo
dóvarra gondolok a valaha ne
kem is volt Tűsarkakra meg az i
degösszeomlott nőkre a balkonon
akik gaszpaccsóval veszik be u
gyan a xanaxot de vékonyabb a bo
kájuk mint a bal csuklóm rájuk gon
dolok miközben babakocsi nélkül
baktatok

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Mother Earth

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:32:59 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Egy hónap

Minden hónap ugyanúgy telik: apa távozása után sokáig minden rendben van. Anya jókedvű, felszabadult, vidám, csinosan öltözködik, sminkel, dudorászik; csak úgy árad belőle az életöröm. Gyakran felkap az ölébe, megpuszikálja az arcomat és nagyokat nevet, amit be kell vallanom, nem mindig szeretek, mert néha a legváratlanabb pillanatban kap el. Például, amikor épp a játékos kosaram felé tartok, ő pedig éppen akkor lép be a szobába. De aztán mindig megbocsátok neki, mert látom, hogy nagyon szeret engem.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Borostyán

Beküldte: admin, 2013-03-21 17:18:46 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Mert a csend talán túl korán érkezik

„Minden a szavak helyes használatán múlik.” (Konfuciusz)

Anya. Erőszakos volt a végtelenségig. Annak hitte. Hiszen erővel őrizte, tartotta a méhében, kilenc hónapon át. Ki akarta, hogy ő a világra jöjjön, rajta kívül? Ő biztosan nem akarta, nem is kérte.  Na, jó, talán még apa. De lány lett, fiú helyett. Ez volt az első hibapontja. Az anyja később mégis megbékélhetett ezzel a ténnyel valamelyest, mert az egész gyerekkora alatt csak néhányszor említette. A haját rövidre vágta azért és nadrágban járatta, megtanította olvasni és írni, már öt éves korában, mégis. És keménységet várt tőle, teljesítményt. Mindig tudnia kellett, hogy mit akar, és érteni kellett a felnőttek nyelvén, társaságban pedig illett viselkednie. Ez többnyire a hallgatást jelentette. Hogy csendben van és figyel. Hogy csak akkor szólal meg, ha van mit kérdeznie, vagy okosat, a témához illőt mondania. A hisztinek nem volt helye, arcában hároméves korában landolt először a hideg vizes pohár tartalma, és úgy megijedt akkor, hogy többet nem is volt rá szükség.

0 comments | A teljes bejegyzés