Jelige: Szeszter

Beküldte: admin, 2013-03-31 22:49:28 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Levél a fiamnak

Mottó: „Mert minden dolognak az ég alatt van rendelt ideje”
A prédikátor Salamon könyvéből, Gellért Oszkár fordítása


Vannak mesék, fiam, amiket soha nem mondtam el neked.
Elmondom neked, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Csipkerózsika, aki mély álmát aludta. Annyira mély volt ez az álom, hogy hosszú éveken át nem ébredt fel belőle, és talán még most is örök álmát aludná, ha nem jött volna a Herceg, aki a csókjával felébresztette. Légy te a Herceg, és legyen csókod, álomból ébresztő.

És volt egy kisfiú, aki ki merte mondani: meztelen a király. Kimondta, mert ezt látta. És mert ezt látta, kimondta. Tudd te is kimondani, amit látsz. Ne félj, a kimondott szónak, írásnak, rajznak, bármilyen alkotásnak, ha igaz, ereje van. Kimondhatod bátran, ha hiteles, ha belőled jön, nem bánt a hóhér.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: likassipka

Beküldte: admin, 2013-03-31 22:47:56 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

ImAnya

Az Isten áldott aranya,
Otthonunk királynője, Anya.
Méhed alkotta gyöngydara,
Imádott lelked szép alkara,

Játszom; most virágot szedek,
Az életem lassabban pereg,
Rímes fecskeálmok között
Felébredek, az agyam lökött:

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Gyermeklanc

Beküldte: admin, 2013-03-31 10:51:40 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

A piaci mosoly

Két sárga félgömb és körülötte fehérré váló hártya rotyogott a serpenyőmben. Sistergő hang és berregő szagelszívó törte meg a panelok előtti közlekedés monoton hangját. Már barnult a tojások alja, szeretem odakapatni, úgy ropogósabb. Nyílt az ajtó, Anyu betoppant. Két nagy szatyrot cipelt, belőle zöld szárak fityegtek ki. Vett medvehagymát! Talán most már tényleg itt a tavasz!

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: gésa

Beküldte: admin, 2013-03-31 10:50:10 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Rombusz

Mit szól a ruhámhoz? A maga kedvéért vettem fel kéket. Nincs panaszom, csak a szokásos citológia miatt; az értékeknél van egy kis eltérés. Miért izgulnék? Majd ha lesz rá okom. Hát nem gyönyörű ma az idő? Ha innen, az ablakból kinéz, maga is látja az eget. Az is kék. Meg persze a tenger, pont, mint a maga szeme. Imádom nézni a vizet. Tiszta, áttetsző, mint a magzatvíz.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Kadocsay

Beküldte: admin, 2013-03-29 23:05:15 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A vég kezdete

Az úgy kezdődött, hogy Ifj. Kadocsay Pál árnyakat látott táncolni az üres szobája falán. Vagyis nem, az úgy kezdődött, hogy Andrea, a felesége, elperelte a házát, a kocsiját és a gyerekeit Ifj. Kadocsay Páltól. Nem mégsem, hanem úgy, hogy Ifj. Kadocsay Pál megcsalta a feleségét, Andreát. Összeszűrte a levet egy házas nővel, Ritával a pénzügyről. Pedig nem volt az a lé-összeszűrős fajta. Sőt nagyon is hűséges típus volt, ahogy mondani szokás, bár nem valami magasabb erkölcsi megfontolásból vagy ilyesmi, inkább mulyaságból. Nehezen ismerkedő, kissé rest ember volt. Gyerekkorától a harmincas évei elejéig a szülei mondták meg neki, mikor, mit csináljon. Vagyis főleg az anyja, aki terjedelmes asszonyság volt, és nem csak fizikailag, hanem lelkileg is akkora teret töltött ki, hogy eluralta az egész Kadocsay lakást. Id. Kadocsay szintén kényelmes ember lévén, csak a cselédszobáig menekült az asszony elől, de látszólag behódolt neki. Mindent ráhagyott, és nagyrészt azt csinálta, amit a felesége mondott, de saját szobájában, megvolt a saját kis uradalma a lakáson belül. Olykor meg is csalta az asszonyt, amit az feltehetőleg sejtett, de nem csinált belőle nagyobb ügyet. Elég volt neki az otthonán belüli hatalom. Így tudott Ifj. Kadocsay anyja bűvkörén kívül, a munkájában kiteljesedni, és fiatalon magasra vinni a ranglétrán. Barátai vagy egyéb emberi kapcsolatai viszont nem voltak, kisebb-nagyobb problémáit anyjával osztotta meg, aki mindig megmondta neki, mikor, mit kell csinálnia. A nőkhöz meg aztán soha nem értett. Kész csodaszámba ment, mikor végre harminckét évesen elvette Andreát.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: kira

Beküldte: admin, 2013-03-29 23:03:47 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Altató 

Aki hurcoltál fájdalmakon által,
te, ki küzdöttél értem a halállal,
anyám! figyelj! te tudod csak,
sorsom mily nehéz, hisz hordoztál,
mint redőit a kéz, mely kíváncsian
cikázva szól a sorssal, mint
ringó ágy ölén az altatódal.

Anyám! figyelj! tudom, hogy nem
hiába kínlódtál engem a szívedből
világra, s tudom, hogy annyi éved
nem hiába szállt el, mint az ének,
mely álmom felett óvva lengett,
míg beszéltek a néma
éjjel méla csillagok.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Holdviola

Beküldte: admin, 2013-03-29 23:03:11 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Anya

Boldog vagyok, ha látom
a jó anyám kacagni.
Szemeim szikráiban
orcáját megfürödni.

Boldogságom felébred,
mikor karjába ölel.
Elbújhatok kebelén,
az ő szívéhez közel.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Lakli

Beküldte: admin, 2013-03-27 21:29:12 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Lebegés

Csodálatos ilyen magasból lenézni, nincs bennem félelemérzés, se tériszony. Meredten próbálom felfogni milyen mennyei maga az élet, képtelenség ennél szebbet elképzelnem. Kivételesen boldog vagyok, akárcsak egy angyal. Ilyen fiatalon ilyen magasra értem fel. Megragadott egy erő és felrepített, mondhatni az álomvilágomra leltem rá, megtaláltam a tökéletes harmóniát. Most talán azt kérdezed, hogy kerültem ilyen magasra? És ilyen fiatalon? Szerencse kellett hozzá, kitartás és szeretet. Több mint tengernyi vagy óceánnyi szeretet. Ez a szeretetet, bármilyen nagy is, nem könnyű megtalálni, mintha egy dzsungelben lenne elrejtve, egy gazos, indás benőtt rozsdás apró kútban. Kimeríthetetlen kút, amelyből kiapadhatatlan forrásként áramlik beléd, beszívod, mint a levegőt, a tüdőn keresztül behatol az egész testedbe, elvegyül a vérben, végül egyenesen a lelked mélyére hatol. Nekem ez a kút az anyukám volt.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: poezis

Beküldte: admin, 2013-03-27 21:27:48 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Anyám emlékére

Elragadott a szárnyas idő
Ki tudja merre a fészke
Hol rejti édes asszonyiságod
Simogató anyai lényed?
Szavad már messzi harangszó
Csak szívem érti, hogy mit üzen
Pillantásod hajnali fény
Hűvös, és nem melegít.
Visszasírom a régi reggeleket
Befogadó, puha ágyad
Pilládon a tétova könnyek
Fényes futása, néha ijesztett,
Pedig csak az álom hagyta nyomát
Szemed zúgától, nevető szádig.
Felettem is köröz az égi madár
Már összepakolva motyóm
A lelkem is kisöpörve,
De még ide kötnek a vágyak
Alkudozom az álnok idővel
Mely rejti a holnapok arcát.
Jó volna tudni, hiányom,
Mint hantot ezernyi virág
Elfedi-e a sok közös emlék
Vagy nyugtalan szívetek
Mint az enyém, őrzi az űrt

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: red rose

Beküldte: admin, 2013-03-27 21:24:17 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Édesanya

Létünk viharos tengerén hányódva,
Csak egy személy az, ki nem néz bánkódva.
Derűs kedve soha nem száll tova,
Még akkor, sem ha az élet, olykor mostoha.
Mindig van kellő ereje és jó kedve,
Még ha munkától fáradt is a teste.

Ő az, aki megédesíti az életet,
Nélküle csak botorkálnánk téveteg.
Ölelő karjai biztonságot adnak,
Ő ad erőt, ha rossz vége van egy napnak.
Sugárzó mosolya maga a megtestesült csoda,
Ő az, ki nem engedi, hogy kihűljön a vacsora.

0 comments | A teljes bejegyzés

110 11 12 13 1416