Jelige: Zsizsi

Beküldte: admin, 2013-04-07 22:55:39  | Címkék:

Édesanya

Bárcsak visszamehetnék egy percre az időben,
Mikor még az én Édesanyám ölébe dőltem.
Bárcsak megakadályozhatnám a történteket,
De az évek elszálltak, vissza, nem tekinthetek.
Most felidézem mégis az együtt töltött létet,
Hogy elmeséljem, mi mindent tett az Anyám értem.

                       *

Köszönöm Neki, hogy megtanított engem hinni!
Jöhetett ború, fájdalom, én bírtam bízni.
Mert Ő átölelt, amikor odalépett hozzám,
S csak ezt súgta nekem: „minden rendbe jön most már”.

Köszönöm Neki, hogy megtanított bátorságra!
Elmondta, hogy a mennydörgés csak angyalok tánca,
Hogy ne féljek a sötétben, a takarója véd,
Az ágy alatti szörny elmenekül a mesénél.

Köszönöm Neki azt, hogy megtanított küzdeni!
Hogy nem elég csak akarni, álmokat kell szőni.
Mert a remény és örök harc csak együtt visz tovább,
Így lehet miénk utunkon a végső boldogság.

Köszönöm Neki, hogy megtanított jónak lenni!
Hogy másokat bántva a fájdalmam nem lesz semmis,
Hogy vannak gonoszok, démonok, kiktől félhetünk…,
De mi nem válhatunk azzá, felettük kell győznünk.

Köszönöm Neked, hogy megtanítottál érezni!
Megmutattad, milyen feltétel nélkül szeretni.
Nem baj, hogy nem hazudtál fogtündért és mikulást,
Mert a szívemnek Rajtad kívül, sosem kellett más!

                        *

Most, amikor a könnycseppem a márványkőre hull,
Már nem félek. Mert szívemben újra melegség gyúl.
A jelenben ragadva csak egy emlékkép maradt,
Melyet örökké megőrzök a mellkasom alatt.
Így az égre tekintve már mosolyoghatok Rád,
Mert Örökké nekem lesz a legjobb Édesanyám!