Jelige: Wastrmann

Beküldte: admin, 2013-03-31 22:59:38  | Címkék: w

bőségszarum örök

ma valahogy mindenki közelebb jön hozzám,
mutatóujjak disztális ujjpercei járomcsontomon;
lenyomatolnak, idegen kezek járják körül arcom hét sebét,
s a rőt csókok organtin bőrömet is lassan beszínezik

ma csak anya mosolya fénykép-papíron túli, pedig nekem
élethűbb, mint valaha, még simogatása is az,
hasonlít a szobrász finom ujjainak térképező tapintására,
ahogy magába gyúrja arcom minden este
(mintha attól félne, hogy másnap nem emlékszik rá),
körbejárja megannyi völgyét-ormát,
majd fölé hajol, szemhéjon csókol,
s nyomába mézes szüszüt lehel

anya, úgy hiszem, hiányod egyben táplál és emészt,
de ma téged ünnepellek s a napot,
amikor énedből énemet szülted

novemberi ködterep, és én benne ődöngök,
a Hold-körte fénye kissé átvilágít rajtam,
úgy görbül az éj, mint a szemöldököm, ha felvonom,
mert felvonom;
ivószarum lecserélem bőségszarura,
hadd áradjon belőle az emlék,
anya, áradjon belőlem újra éned,
mert annak lenni, aki vagyok
csak úgy lehet, ha örökké bennem lakozol.