Jelige: vadalma

Beküldte: admin, 2013-03-31 22:57:47  | Címkék: v, lájkverseny

EZER PÉNZ

A kút mélyéből teli vödörrel húztam. Fölé hajolva, a meglódult víztükörben fodrozódik a kép. Nézegetem egy darabig a széttördelt arcot. Hirtelen vénültem meg.
A múlt év utolsó éjszakáján megdobták kővel a lányom szemét. Sötétedés után lobogó tüzeket gyújtottak a parton mindenfelé. Táncoló falusiak között mi is elvegyültünk. Nem láttuk, ki tette. Amíg a városi kórházban feküdt, kék üveggyöngyöket fűztem Ajnának, ez a legkedvesebb színe. Mindkét csuklójára tekerte a gyöngyeimet. Aki csak látta így a párnáira támaszkodva, fehér kötéssel a szemein; megpihent a szépsége előtt. Akkor már sejtettem, hogy egyik szemére megvakult.

Tanácsért a helyi rendőrt kerestem fel. A szomszéd boltossal látogattam el az otthonába. Díszes papucsban, a ház előtti téren madarakat etetett.

 – A galambok nyugtalanok. Reggel óta vártalak, barátom.

Közvetlen hozzám nem beszélt, mintha csak állat lennék, ezért nem is tudok maradéktalanul bízni benne. A boltos megemlítette neki, hogy a sérült leány rendszeresen kagylókat gyűjtögetett a parton.

 - Kérdezd meg az asszonyt barátom, miért nem figyelt a lányára jobban? Te is tudod: nem ritkaság errefelé, hogy embereket bántalmaznak. Le is szúrhatták volna a leselkedő leányt.

Csendben vártunk még egy darabig, nem mertük megkérdezni, mire gyanakszik pontosan.

Nemrég kelt fel a nap. Lemosom még egyszer a házikó összes kékre festett ajtaját, ablakát. Miután végeztem, elkötöm a csónakot. Az esőkabátom is kék, mint az ajtók és az ablakok. Maradt néhény festékes tégelyem, már nem is tudom, mit mázolhatnék még kékebbre. Az üres háncsszatyrokat belököm az ülés alá. A nádasban kidurrant, fekete autógumikat kerülgetek, mintha döglött krokodilokkal viaskodnék. A partmenti sekély vizet sokan roncstelepként, ismeretlen anyagok lerakóhelyeként használják. A falubeliek naponta tesznek hozzá még valamit.

Éjszakénként idegen járművek érkeznek. Bezárkózunk a házainkba ilyenkor, mert nem akarjuk tudni, mi történik pontosan. A legtöbben szegény halászokként, egyik napról a másikra tengődünk. Csak a kereskedők élete könnyebb valamivel.

Az evezőlapátot fémesen csillogó, olajos folyadékba mártogatom. Tegnap kiraktam egy közepes méretű hálót, fogtam pár kisebb halat, nem lesz elég.

Gondolataim a kórházi napokon időznek újra.

 - Híres szemész végzi el a műtétet– nyugtatott a sárga hajú nővér.

Amikor a szomszéd telefonon kérdezősködött, a leányom már nem feküdt ott.

 – Kijelentkezett, elhagyta a klinikát.

 -Az operáció előtt, vagy azután? Hogyan lehetséges ez? Milyen címet hagyott?

Sikerült megtudni, hogy Ajna saját elhatározásból távozott. Orvosa a nagykorúság jogát hangoztatta. Sorra felkerestem a helyeket, amikről korábban hallottam a lányomtól. Nem jutottam friss hírekhez.

Azóta már újabb hónap telt el. Egyre nyugtalanabb vagyok, és a reményem, hogy Ajnát egyszer viszontlátom, erősen fogytán.

Csónakommal a nyílt tavon evezek. Visszanézek a házunk felé. Az udvari kút kávájáról idáig virít a sárga kankalin. A hivalkodó színű virág segít hazatalálni napnyugta előtt, amikor a vízen már káprázik a szemem. Megjárhatom délután a piacot, ha a szerencse nekem kedvez. Rajokban úsznak el nagyobb halak is alattam. A zsebrádiót nem hoztam magammal, elriasztanám a zsákmányt. A nap járását figyelve végül úgy találom, eleget fogtam.

Ajna a balesete előtt mondogatni kezdte, hogy a halak egy része a tóban és hálómban fertőzött lehet. Halászok az ilyen beszédet nem hallgatták meg.

Most útiköltségre kellene a pénz. Felkeresném az embert, akiről úgy hallottam; eltűntek ügyével, jó eredménnyel foglalkozik. Valami ügyvéd.

Már a harmadik árus küldött tovább a piac belseje felé.

 - Ezer pénzt? A hitvány halaid a felét, ha érik, asszony.

 - Ezret kell értük kapnom.

 - Csak nem cracjra költenéd? Azért ilyen sürgős?

A durva nevetésük kísér. Cracjnak hívják a kábítószert, amiből egy grammhoz ezernégyszázért lehetne hozzájutni.

 - Vagy te tiszta ópiumot szívsz? - röhögnek. Nem védekezem, nincs mit magyarázni, hiábavalóságra nem pazarolhatom a délutánt.

 - Hiszen te vagy az asszony, aki még mindig a lányát keresi! – szabadít meg tőlük egy idősebb férfi.

Látásból ismerem, köszönetet mondhatnék neki. Szó nélkült tovább vonszolom magam. Már a következő standon terítem szét a háncsszatyorban tartott halaimat.

 - Ha tovább hurcolod, megbüdösödnek a melegben – szól utánam valaki.

Hirtelen nagy fáradtság ér el.

 - Ezer pénzre van feltétlen szükségem.

 - Ezer, vidd a pénzed!

Gömb alakú akváriumban, a szomszéd pulton díszhalak cikáznak. Vásárolnék belőlük. Ajna örülne az aranyhalaknak, amikor hazatér. Mindkét kezemre szükség van, hogy a gömböt a sodródó tömegben biztosan tarthassam.

Hátulról, durván megragadtak; erős szagot érzek; elszédülök tőle. Az arcomra tapasztanak valamit. A lehanyatló kezem már elengedte a vízzel telt üveggömböt.