Jelige: tegnap és holnap között

Beküldte: admin, 2013-04-11 14:42:43  | Címkék: t

Új életében tévelyeg

Fény villog, kék, hideg,
tompa hangok, sivár rideg
falak, arctalan emberek,
szívem kihagy egy-egy ütemet.

Párnám nyirkos, a szoba túl meleg,
zaklatott szívverés, zavartan ébredek.
Álom volt, Istenem csak álom,
szemem lehunyom, s a megnyugvást várom.

Fázom vagy csak úgy reszketek,
miért ez az álom, miért játszik a képzelet,
hisz csak egy francos csúzdáról esett le a gyerek,
semmi baja, mégis őrülten szenvedek.

Kevés vagyok, reménytelenül kevés
sok a lépcső, az autó, az út és
az élet szinte még el sem indult,
lesz majd kamasz, szerelmes, bódult …

Persze akkor is ott leszek,
vigyázok, féltek, szeretek,
s hogyne, tovább rettegek,
épp mi az, amit elcseszek.

Tudom, képtelenség, nem lehet,
nem leszek cseppet sem tökéletes,
vagyok, aki voltam, mi változott,
csupán anya lettem, a rég megálmodott

vágyam vált valóra, s tört ezáltal
egész korábbi életem apróra, s az újjal,
aki lettem, önmagam meg kell szerettetnem.