Jelige: Talány

Beküldte: admin, 2013-04-02 20:37:51  | Címkék: t

Édesnek

Míg gondomon hálok magányos estén,
Míg hazavágyom nyugalmat keresvén,
Míg vár valaki engem e földtekén,
Míg ölelem szorosan szavait lesvén;

Ha boldog vagyok földi jónak halmán,
Ha fürdök a Napnak virágos partján,
Ha látja örömöm szememnek sarkán,
Ha szerethetem, s nemcsak néhanapján;

És arcom simítja féltőn a kezével,
És nézi éltem távol a szemével,
És vétkem bocsájtja gyönge szívével;

Így látom őt, az örökké talányt,
Így a kedves asszonyt, drága jó Anyát,
Így minden titkom örök tudorát.