Jelige:szivárványkapu

Beküldte: admin, 2013-04-08 20:12:39  | Címkék: sz

Anyám…

Anyám, képzeld álmodtam,
Sétáltunk egy parkban Májusban,
A pillangók felettünk szálltak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?

Mosolyod melege simogatott engem,
A tóban a halak huncutkodtak csendesen.
Mellettünk még sokan sétáltak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?

Fogtad a kezem, nehogy elessek,
Vigyáztad lépteim, félre ne lépjek.
Hagytad, szabadon had álmodozzak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?

Sokat adtál magadból, mégis keveset,
Mohón kívántam szívedet, lelkedet.
Sokan még mindig rajtad osztoznak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?

Neveltél engem, míg csak lehetett,
Bár nem jutott sok időd rám, a többiek mellett.
Kezeink most egybeforrnak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?

Szenvedtél, s még ki tudja meddig teszed,
Kitartóan küzdesz, de az ERŐ mindig veled.
Bár a szemeid sokszor fáradtak, álmosak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?

Mond, mi van benned?
Mi az, ami adja erődet?
Rád nézek, s a szám kiszárad,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?

Az élet fájdalmait elnyelted csendesen,
Mikor megjelenek, átölelsz kedvesen.
Nincs harag, nincsenek mérges szavak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?

Felnőttem azóta, s az évek csak telnek,
Bár most messze vagy, szívemben érezlek.
Szeretlek mondom, s átkarollak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?

Álmomban újra gyerek voltam megint,
Álmomban anyai szereteted újra körbehint.
Engedd, hogy sokáig álmodozhassak,
Hiszen… Anyám!
Az álmok akkor sem hazudhatnak!

2013-04-04