Jelige: Szeretet

Beküldte: admin, 2013-04-11 14:45:50  | Címkék: sz

Örökké

Anna és Papus a kandallónál ültek. A tűz sejtelmesen lobogott, megvilágítva Anna arcán ezernyi kérdést, mely élete 8 évében összegyűlt gyermeki lelkében. Papus 6 éve készült erre a napra, mióta leánya eltávozott közülük Anna születése után 2 évvel. Minden porcikájában, s szívében is érezte a pillanat jelentőségét. Unokájára nézett és tudta, itt az idő.

- Papus! – szólította meg vékony hangján a kislány.

Papus letette olvasószemüvegét az asztalra, majd anélkül, hogy egy hangos szó is elhagyta volna ajkait, unokájára nézett, s figyelt. Most már felkészülten várta a kérdést.

- Milyen volt az anyukám? – kérdezte Anna, közben rongybabája haját igazgatva.

Papus szemét ellepték rég elfojtott könnyei. A kislány nem nézett rá, észre sem vette, hogy nagyapja percekig nem válaszolt, csak küzdött a könnyeivel, érzéseivel, emlékeivel. Majd gyengéden így szólt:

- Anyukád gyönyörű volt, kedves volt az emberekkel, okos volt és mindennél jobban szeretett téged…

- Emlékszem – szólt közbe Anna, továbbra is csak játékára meredten. Nem vette észre nagyapja felhúzott szemöldökét, ki meglepetten visszakérdezett:

- Emlékszel?

- Igen, Papus – Anna végre felnézett. – Akárhova megyek, akármit is teszek, mindig érzem…

- De mit, kislányom? – kíváncsiskodott az öreg.

- Nem tudom, Papus… nem látom őt, nem hallom a hangját sem… nem is simogat meg a kezével, csak érzem… mindig velem van, de lehet, hogy bennem van?

- Ő benned él tovább, kicsim… ez természetes.

- Ühüm – helyeselt Anna. Látszott rajta, hogy még nem zárta le ennyivel. – A barátnőim mindig elmesélik, hogy anyukájuk milyen finomat főzött nekik, délután kikérdezi a leckét, este figyelmezteti őket a fogmosásra és arra, hogy a fülük mögött is meg kell mosni, majd betakarja őket lefekvéskor, s szép álmokat kívánva puszit ad. Nem mondhatom el, hogy velem is megteszi mindezt, mert kinevetnének. Amikor elestem tavaly a futóversenyen, akkor is ott volt és odébb taszított egy követ, hogy ne üssem bele a fejemet. Amikor éjjel rosszat álmodom, tündéreket küld, hogy felébresszenek. Ha valaki felbosszant, ő megnyugtat, ha fáj valamim, meggyógyít, ha sírok, megvigasztal. Te érted ezt, Papus? Én nem tudom, hogyan lehet ez, hiszen nem látom őt, nem hallom a hangját, nem érzem az érintését, az illatát, de mégis itt van velem. Lehetséges ez?

Papus mélyen a kislány szemébe nézett, kezeit gyengéden vállaira helyezte, s csak ennyit tudott mondani:

- Persze, kicsim… mert az Anyát úgy hívják: Szeretet…