Jelige: poezis

Beküldte: admin, 2013-03-27 21:27:48  | Címkék: p

Anyám emlékére

Elragadott a szárnyas idő
Ki tudja merre a fészke
Hol rejti édes asszonyiságod
Simogató anyai lényed?
Szavad már messzi harangszó
Csak szívem érti, hogy mit üzen
Pillantásod hajnali fény
Hűvös, és nem melegít.
Visszasírom a régi reggeleket
Befogadó, puha ágyad
Pilládon a tétova könnyek
Fényes futása, néha ijesztett,
Pedig csak az álom hagyta nyomát
Szemed zúgától, nevető szádig.
Felettem is köröz az égi madár
Már összepakolva motyóm
A lelkem is kisöpörve,
De még ide kötnek a vágyak
Alkudozom az álnok idővel
Mely rejti a holnapok arcát.
Jó volna tudni, hiányom,
Mint hantot ezernyi virág
Elfedi-e a sok közös emlék
Vagy nyugtalan szívetek
Mint az enyém, őrzi az űrt