Jelige: Mothership

Beküldte: admin, 2013-04-11 15:17:37  | Címkék: m, lájkverseny

Anya és a job sharing projekt

Reggel van, mindenki anyát követeli. Félig csukott szemmel kecmergek ki a jó meleg ágyból. Egyszerre kellene mindenütt lennem, miközben próbálom ezek felett fejben összerakni, mik is a teendők aznapra. Anya, vegyél ki! Anya mesélj! Anya inni kérek! Közben az előszobából a férjem: Szia, én mentem dolgozni!... És itt maradok egyedül két kisemberrel, akik nagyon tudják, hogy mit akarnak, de az gyakran szöges ellentétben áll az én elképzeléseimmel.

Néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha klónoznának és lenne belőlem néhány példány. A férjem abszolút támogatná, a gyerekek is biztosan megszoknák. Elképzelem, hogy van egy édes, kipihent feleség, aki mindig tettre készen várja haza a munkában megfáradt férjét. Egész nap azt csinál, amit akar és akkor váltja le valamelyik klónt, amikor csak akarja. Ez lennék természetesen én. Aztán kellene még két anya-klón a gyerekeknek (ketten vannak), hogy mindketten megkapják a maximális odafigyelést és a feltétlen játékot, kívánságaik szerint.  Aztán még kettő a háztartást vezetni, ja és még egy, aki munkába jár 10-16 órában. Összesen öt klónt sikerül megálmodni és még két pót példányt a biztonság kedvéért tartalékolnék.

Kezdődhet is a manapság egyre divatosabb „job sharing projekt”.

Hogyan is zajlik egy ilyen nap?

Délelőtt 9 körül felkelek és amíg a többi klónom öltözteti, reggelizteti az aprónépet, kényelmesen elkészülök, és én is megreggelizem. Végre van időm kiválasztani a kedvenc (nem pont játszótérre való) ruhámat és esetleg némi sminket is felteszek. Kényelmesen elkortyolgatom a reggeli teámat és megeszem a reggelit. Ezután egyeztetjük, hogy ki, kivel merre megy. Nem baj, sőt örülök, ha vannak átfedések, elvégre szeretem a gyerekeimet, csak időnként nagyon jól esik, ha legálisan levehetem az összes terhet a vállamról. Ha otthon maradok, akkor előveszem egy-két régóta halogatott tennivalómat (pl. függönyvarrás a gyerekszobába, adóbevallás) és végre nyugodtan hozzákezdhetek. Nem ül az ölembe rögtön valaki, hogy Anya mit csinálsz? Gyere te is játszani! Éhes vagyok! Most ezt a mesét mondd el! Ki akarok menni! A Panni bántott...

Dél felé érkeznek haza a játékban megfáradt gyerkőcök. A háztartásbeli anyaklónom már megfőzte a kedvencüket: túrós tészta és kakaós palacsinta. Még választani is lehet. Kézmosás után lelkesen ülnek le falatozni. Utána még egy kis mese és kezdődhet a délutáni szieszta. Ilyenkor minden klón pihenhet, vagy azt csinálhat, amihez kedve van. Fontos a csapat munka, elvégre akkor mennek gördülékenyen a dolgok, ha azon felül, hogy mindenki tisztában a saját feladatával, egyeztetnek is egymással a napi eseményekről és tennivalókról. Mivel én vagyok a főnök, nekem is van beleszólásom az eseményekbe. Hiszen a programok nagyon képlékenyek és sok változótól függ az eredmény. Lényeg a jó szervezés.

Délután a gyerekek ébredésével folytatódik a nap. Ha jó idő van, kimennek, ha esik az eső bent keresnek vidám elfoglaltságot. Közben házimunkaklónjaim már előkészítik a vacsorát, kitakarítják a lakást, kimossák a ruhákat és mindent eltesznek a helyére.

Este hazaér a férjem, én boldogan a karjaiba omlom, és gyermekeink is vidáman vesznek körbe bennünket elmesélve mi minden történt velük aznap. Mindenki boldog, felszabadult és elégedett. Örömmel várjuk a következő izgalmas napot.

Természetesen a klónok fáradhatatlanok és végtelen türelemmel rendelkeznek, feltalálják magukat a legnehezebb helyzetekben is és nincs olyan kívánság,a mit ne tudnának teljesíteni. Igényeik az alapvető fiziológiai szükségleteikre korlátozódnak, így kevesebb „gond” van velük.

Csak akkor van probléma, ha a klónjaim beteget jelentenek. Akkor sajnos összeomlik a rendszer.

De ez nem fordulhat elő, ha minden ennyire tökéletesen kidolgozott, nem igaz?