Jelige: Margit

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:40:00  | Címkék: ,

fiú-siralom

*
anyám kórházban. én nemrég értem haza.
szólongatom Istent. ne játszd
a haragszomrádot. májfoltos éjszaka.
a hold pléhlavór epenyállal.

**
fejét, bár kezét tartanám. de ott se vagyok.
máskor mindig ő. biztos voltam abban, hogy
varázserővel bír. mert ha olló, ő kő,
s ha kő, akkor papír…
ha én feküdnék, ő már hozná
a teát, a pirítóst, a szert, a szörpöt, a hidegborogatást.
most mindent elrontott.
összecsuklott, mintha kiszippantotta volna csontját
az ipari méretű porszívó.
szívét megpárolta a présgép gőze,
otthagytam, mint törött ampullát.
töltsék fel gyógyszerrel a szívére,
pajzsmirigyére, gyomrára, lábára.
gyógyszer, hogy a sok gyógyszert túlélje.

***
kökényszeme fakó
alvadtvér-színű, mintha
vízben ázott volna.
csövek ki és be,
rémes csőzakó.
rajtuk keresztül színes víziók,
plasztikus álma csak szebb lehet.
a kórteremben híg fény úszkál,
mint az utolsó leheletek
a gubancos, drótszerű fájdalmak
megtalálják a repedéseket a betonpadlóban.
ott hol az élet ellobban csak úgy.
rángatózó hüllőszájak fogadják be az étket.
puffadt hasú öregasszonybábok,
a böfögő-röfögés kelésként fakad ki.
mindez anyámnak oly távoli.

****
hiába az ablak. tűkön és csöveken
csepeg belé az ezüstlőn illanó kint.
most kellene, uram, egy kis védelem.
anyám, magunkra hagyattunk megint.
nincs kegykép. csak röntgen az agyadról.
mihez kezdjek. szád mozog, mégse szól.