Jelige: mada

Beküldte: admin, 2013-04-13 09:22:59  | Címkék: m

A harminc kettedik

A kora nyári hőség elől jó menedéknek tűnik a légkondicionált villamos, a zsúfoltság is elviselhetőbb.  Könyökére támaszkodva próbálja enyhíteni a fájdalmat.  Bal felső szemfogával hetek óta kínlódik, kétnaponként jár fogorvoshoz.  Julinak nagyon jó fogai vannak. Tavaly múlt ötven éves, minden foga megvan, igaz némelyik tömött, de az orvos így is dicséri. Koránál fiatalabbnak látszik, barna haja még nem őszül, lányos karcsúságát sikerült megőriznie. Férjével tíz éve váltak el, azóta takarít egy nagy iroda házban, délelőtti és délutáni műszakban. Napközben van hat óra szabadideje. Ennek a lehetetlen munkabeosztásnak köszönheti, hogy meg tudta őrizni munkahelyét. Nem sokat válogatott, nem volt rá lehetősége, az első ajánlatot elfogadta. Keserűen gondol vissza az együtt töltött évekre. Tizenöt évig jólétben éltek, bár férje fukarsága miatt, a gyerekek nem sokat élveztek belőle. Lelkiismeret furdalása van, mert túlzott jóhiszeműségével nehéz helyzetbe, hozta gyerekeit. Szégyenkezett, amikor a válásnál a pénzügyek kerültek szóba. Naivan úgy gondolta, hogy házasságuk tizenöt évére való tekintettel Gyula úgy intézi, hogy mindenkinek jó legyen. Nem gördített akadályt a válás elé, tudomásul vette, új életet akar kezdeni.  Még mindig szerette Gyulát, nem ezt az erőszakos mostanit, hanem a régit, azt a kedves bohém fiút, akihez hozzá ment. Szegények voltak, nem volt semmijük, de boldogok voltak. Gyulát a pénz megváltoztatta. Baráti köre is kicserélődött. Ő igyekezett beilleszkedni, mintafeleségnek és háziasszonynak tartották, valami mégis elromlott.  Nem volt saját pénze, azt a férje kezelte, az ő dolga a háztartás és a gyerekek voltak. Kényelmes hátteret biztosított Gyulának, hogy minden idejét vállalkozására fordíthassa. Soha nem panaszkodott miért nem mennek nyaralni. Belátta, ha munka van, akkor munka van. Szívesen csinálta, úgy gondolta mindketten gyerekeik jövőjét építgetik. Tévedett. Gyula saját jövőjét építgette.  Juli nem vette észre, hogy férjének három éve, kapcsolata van egy nála tizenöt évvel, fiatalabb nővel. Nem kérdezősködött mikor, hova megy.  Nem volt féltékeny. Gyula szeptemberben jelentette be, hogy válni akar, mert gyereket várnak. Nem vitatkoztak, egyszerűen letette a konyha asztalra a gyerektartást és elköltözött.  Juli teljesen nyugodt volt, rábízta az ügyek intézést, ügyvédet sem fogadott. Sem ideje, sem pénze nem volt rá. Három nap múlva már dolgozott. Ruhaipari technikus volt, de nem keresgélt a szakmában. Csak az számított, hogy gyorsan elhelyezkedjen, és jól keressen. Ezt kínálták, napi nyolc óra. Reggel hattól kilencig, délután négytől este kilencig. Szerencsére közel lakik, fél óra villamossal. Napközben hazaugrik, berak egy mosást, bevásárol, megfőz. Takarítani hétvégén szokott.  Nagyon meglepődött, amikor megkapta az ügyvéd felszólító levelét.  Kétségbeesetten próbált szót érteni volt férjével, megrémítette az a gyűlölet, amivel ellenük fordult. A gyerekek, Zsolt és Dénes középiskolások voltak.  Apjuk velük sem akart találkozni. Régi életét egyik napról a másikra ki törölte életéből. Ezután négy év elkeseredett küzdelem következett. Nagyon

megviselte a harc. Először halálra rémült, de később hozzászokott, a mindennapi izgalmakhoz és megerősödött. Zsolt az idén végez informatikán, Dénesnek még két éve van általános gépészeten. Juli keresete egyre kevesebbnek bizonyult, bár a fiúk is vállaltak munkát az iskola mellett, de a nyelvórákat már nem tudta fizetni. A házat eladták, Gyulát ki kellett fizetni.  Kisebb lakásba költöztek és mellékállást vállalt. Délben ebédkihordással egészítette ki keresetét. Már megtehette, mert a háztartásra egyre kevesebb gondja volt. Most elgondolkodva nézett ki a villamos ablakán. Az utca, emberekkel volt tele.  Ment a fogorvoshoz. Magában próbálgatta mit fog mondani. A fehér redőnyök kellemesen árnyékolták be a rendelőt, a beszűrődő napfény így is elég világosságot hagyott. Szimpatikusnak találta az orvost. Lelkiismeretesen gyógyítgatta gyulladt fogát. A gyökeret még meg akarta menteni, hogy egy műanyag fogat csavarozhasson bele. Julinak volt egy kis megtakarított pénze, gondolta most ezt rászánja. Nem számított Dénes rendkívüli kiadására. Tegnap este szólt, valamilyen vizsgadíjat be kell fizetnie, hogy meg legyen az éve. Ma reggel adta oda neki a pénzt. - Na, mi legyen akkor ezzel a foggal?- Kérdezte az orvos. - Húzzuk ki doktor úr. - Válaszolta Juli. - Sajnálom. Akkor kérek egy fecskendőt. - Én is. - Válaszolta Juli fásultan, de ő is meglepődött, hogy valójában nem is sajnálja. Látta maga előtt Dénest, az ő mérnök fiát, ahogy öltönyben, a tőle megszokott hintázó léptekkel halad az emelvényhez, hogy átvegye a diplomáját.