Jelige: Macikave

Beküldte: admin, 2013-04-10 13:58:43  | Címkék: ,

Érdes volt a kezed

Konyhánkban zene szól, húst klopfolsz, ébredek éppen.
Babzsák testem húzom, unottan söpri a padlót.
Gyermekkor, puhaság, takarón a virág, mese, rajzfilm.
Teljességét másolom át odabentre a képnek.
Méhecskés bögrémben gőzölgő macikávét
nyújtasz, szólnom sem kell, homlokomon puszi cuppan.
Érdes volt a kezed, de örökké csak simogattál.

Ritkán nyílik már ki az ajtó, ott terem egyből.
Tűsarkam szurkálja a pévécét, a kabátom
gombolom, és mosolyog, mielőtt még átalakulna.
Mert az idővel megfásul mindenki, robot lesz.
Oly sok volt az idő, hogy a bőr nem is ismeri fel már
hűs keze érintését. Kávém kortyolom, várok.
Jönnek már buta mondatok arról, hogy van az élet.