Jelige: kira

Beküldte: admin, 2013-03-29 23:03:47  | Címkék:

Altató 

Aki hurcoltál fájdalmakon által,
te, ki küzdöttél értem a halállal,
anyám! figyelj! te tudod csak,
sorsom mily nehéz, hisz hordoztál,
mint redőit a kéz, mely kíváncsian
cikázva szól a sorssal, mint
ringó ágy ölén az altatódal.

Anyám! figyelj! tudom, hogy nem
hiába kínlódtál engem a szívedből
világra, s tudom, hogy annyi éved
nem hiába szállt el, mint az ének,
mely álmom felett óvva lengett,
míg beszéltek a néma
éjjel méla csillagok.

Anyám! figyelj! miattad sír a
telhetetlen gyermek, ki nem tanult
időben önfegyelmet, s ki nem hitte
még, a szép szó sírba téved, s mint
La Fontaine az okító meséket, csak
szőtted mégis körém álmaid virágát,
s én nem értettem még a tanulságát.

Anyám! figyelj! kíváncsi voltam.
balga! ha titkaid kilestem, ölbe
kapva cipeltél, nem törődve
lépcsővel, sárral, míg meg nem
békítettél e zord világgal, melynek
csodái a titkok által maradnak csak
csodák, s mint nyári estéken csöndes
vacsorát, vártalak, ha csillagok az
égen felderengtek s altatódalt
kívánt a gyönge gyermek.

Anyám! figyelj! te, ki elpazaroltad
rám a sorsodat, s ki annyi álmod
oltottad belém, s mint tente-tente
jó anyák ölén, ringatott az élet, míg
öleltél s apránként a
sorsnak fölneveltél.

Anyám… figyelsz? sokat csalódtál
bennem, reményeidnek megfelelni
gyáva voltam, de ne hidd, hogy nem
figyeltem, mikor esténként ágyamra
ültél s lágy dalodban hintetted tele
csillag-csókkal a végtelenbe
ringó álmokat.

S mint varázsszőnyeg ókori mesékben,
altatódalod csodáját újra érzem, s
ringat még az édes gyermekálom, hogy
érdemes volt győzni a halálon…